Belenéztem egy kicsit az internetes lexikonokba és egész jókat találtam:
MAGYAR NÉPRAJZI LEXIKON
pallas nagy lexikona
Lapoda Lexikon - Enciklopédia ::
Irodalmi Esztétikai Lexikon
Árpád
kisközség Biharmegyének nagy-szalontai járásában, (1891) 1511 magyarajku lakossal és szép, termékeny határral, postával.
Árpád
Magyarország megalapítója, Álmosnak a hét magyar vajda egyikének fia. A besenyők a magyarokat a lebediai síkokról 889-890 táján Etelközbe szorították; a továbbvonulás oka a nemzet belső rendezetlen állapota ét az volt, hogy a hét törzs mely ugyanannyi vajda parancsára hajtott, közös fejedelmet nem ismert el. A vajdák szövetségben álltak ugyan egymással de nem voltak olyan intézmények, melyek őket szorosan egybekötötték volna. Azok a sanyarú körülmények, melyekbe a besenyők támadásai sodorták őket, megérttették velök a nagyobb egység szükségét. Hajtottak tehát a kazár khán tan csára s egy fejedelmet választottak. Választásuk Árpádra esett, ki észre, tanácsra és vitézségre legkitünőbb volt valamennyi közt. A nemzeti krónikák szerint, melyeknek előadását követjük az alábbiakban, Árpádot pajzson vállaikra emelték, és így mutatták be a népnek, mint újonan választott főparancsnokukat. Mivel azonban a nemzet fejei vezetőt, s nem önkényes urat kivántak maguk fölé helyezni, ez alkalommal egyszersmind alkotmányuk alapját is megvetették. A törzsek fejei az áldozatoknál használt szent edénybe vért bocsátván fölmetszett karjaikból, szerződést kötöttek az új fejedelemmel, melynek főbb pontjai: 1. Mig Árpád nemzetsége él, mindig abból legyen a nemzet fejedelme; 2. amit közös erővel szereznek, abban mindnyájan igazságosan részesüljenek; 3. minthogy a törzsek. fejei szabad akaratból választották Árpádot és utódait a nemzet fejedelmeivé, ne zárják ki se őket,. se utódaikat a fejedelem tanácsából; 4. ha maradékaik közül Valaki hűtlenné válnék a fejedelem iránt, vagy viszályt támasztana közte és vérrokonai között, a bűnösnek vére folyjon, mint az ő vérük folyt az eskünél, melyet Árpáddal egyetemben esküdtek; 5. ha e szerződést akár a vezér, akár a törzs fejeinek utódjai közül valaki, valaha. megszegné, átkozzák ki a nemzet kebeléből. Ez alap- vagy vérszerződésben rakták le honszerző őseink a szabad magyar alkotmánynak szilárd talpkövét. Természetes, hogy a nemzet nem szedte olyan határozott paragrafusokba e szerződést, mint a hogy krónikáink előadják; azt azonban, hogy a nemzet és a fejedelem közt való viszonyt valamely alakban és pedig ezen pontok értelmében rendezni akarták, tényül kell vennünkAlig telepedett meg a magyar nemzet az etelközi új hazában, midőn VI. León görög császár követeket küldött Á.-hoz és szövetségesül hivta fel az Al-Duna mellett lakó bolgárok ellen; Á. elfogadta. a szövetséget és legidősebb fiát (görög irók szerint Liuntint) 894-ben egy sereggel a Dunához, küldötte. Á. fia három csatában legyőzte a bolgárokat és nagy zsákmánnyal és a foglyok tetemes váltságdijával tért vissza Etelközbe. Azonban e győzelmes. hadjárat új csapást hozott a magyar nemzetre; a levert bolgárok a besenyőkkel szövetkeztek, és 895-ben, mig Á. Észak felé viselt hadjáratot, Etelközre törtek és a kevesek által védett hazát elpusztították. Ez alkalommal eshetett el Á. fia ki a bolgárokat megverte volt és Álmos is, Á. atyja. Miután e vidéken már harmadízben verték meg őket a besenyők, a magyarok nyugalmasabb hazát akartak keresni maguknak. A krónikák igen zavarosan irják le bevándorlásuknak. útját. Szerintük, ami pedig nyilt anakronizmus és képtelenség s jobban illik a Lebediából való kivándorlás körülményeire, utjokat először az oroszok fővárosa, Kijev felé vették. Midőn az orosz fejedelem meghallotta hogy Á. közeledik, igen megfélemlett és a szomszéd kúnokat hítta segítségül; Á. azonban az egyesült orosz-kun sereget megverte, Kijev falai mögé űzte és e várost ostrom alá fogta; a békéért esdő orosz vezéreknek azonban megigérte, hogy megadja a kért békét és elvonul földjükről, ha sarcul 10,000 girát fizetnek és ha népét a szükségesekkel ellátják. Az oroszok készségesen teljesítették a győztesek kivánságát és biztosítékul fiaikat adták át nekik; a fajra és nyelvre nézve rokon kunok vezérei, sőt még ar oroszok közül is sokan csatlakoztak a magyarokhoz. Igy megerősödve Á. a vándor népet a szlávok. által lakott Lodomerián és Halicson át a Kárpátok északi lejtőjére vezette. Midőn Árpád Halicsba érkezett a hagyomány szerint a székelyek köveleit fogadta, kik Attila unokájának tartván őt, Zandirham főrabonbán és az összes nemzet nevében vezérüknek fogadták. Árpád nagy örömmel fogadta a székelyek csatlakozását és a követeket az etelközi szerződésnek kőre metszett hat pontjával bocsájtotta vissza. Árpád 895-ben a Vereckeihágón át (hol most emlékoszlop jelöli ezt az eseményt) a Laborca folyó mentén, a mai Beregmegyében, Munkács táján ereszkedett le vándornépével. Mig a vezér itt nyomban várat építtetett, seregének egy részével Ungvár alá szállott és azt ostrom alá vette. A Tisza jobb partján fekvő tartomány a folyam egész hosszában Zalán bolgár fejedelem felsőbbsége alatt állott. A Kárpátok vidékén az ungvári várnagy, kit a magyarok Laborc nak neveztek, volt a fejedelem helytartója, ki a magyarok jöttekor az erősebb Zemplén várába sietett; a magyarok azonban elfogták és megölték, mire rövid ellenállás után Ungvár is meghódolt. Hogy a tartomány viszonyairól bővebben tájékozódjék, Á. követeket küldött Zalánhoz. Azt üzente neki, hogy bár a föld, mely a Duna és a Tisza közt elterjed, mint ősének, Attila királynak öröksége, őt, az unokát illeti meg, egyelőre mégis megelégszik azzal, ha Zalán e vidéket a Sajóig átengedi és a Dunából egy korsó vizet, Alpár mezejéről pedig egy nyaláb füvet küld neki. Ezzel az üzenettel becses ajándékot, többek közt tizenkét fehér lovat is küldött Zalánnak. Zalán teljesítette kivánságát és Á. az átengedett földet birtokfába vevén, urává lett annak az egész vidéknek, mely a Mátrától Máramarosig, a Tiszától a Tátráig térjed. Táborával most a Hegyaljáig nyomult előre, Zalánt azonban mindaddig békében hagyta, míg oldalt mem biztosította magát, mivel körülötte ellenséges indulatu népek laktak. A Tisza, Körös és Maros folyamok között a kazár eredetü Marót fejedelem kazár és vlach népeken uralkodott; Á. őt is felszólította, hogy engedje át szépszerével tartománya azon részét, mely a Tisza és Körös közt fekszik. Tagadó választ nyervén, három hadosztályt küldött ellene Szabolcs, Tas és Töhötöm vajdák alatt. A vezérek gyorsan végrehajtották megbízatásukat; a tartományon három különböző irányban keresztül hatván, a Meszes-hegységnél találkoztak; Töhötöm innen Á. engedelmével Erdélybe hatolt és annak északnyugati részét, melyen Gyalu vlach fejedelem uralkodott, elfoglalta és a székelyekkel összeköttetésbe lépett. A másik két vezér a Körös mellett indult visszafelé s hevesen csatázott Marót ellen, ki a folyamon túl erősen védte, de csak a Sebes-Körös balpartján tarthatta fenn magát; a jobbpart a magyarok kezébe jutott, mire a vezérek A.-hoz visszatértek. E foglalások után a megtelepedés harmadik esztendejében (898) Á. nyugat felé a Duna bal partjára irányozta tekintetét; e vidék az Ipolyon túl Szvatopluk morva fejedelem birtokában volt. Arnulf német király, ki rég ellenséges viszonyban volt Szvatoplukkal, mert ez felsőbbségét nem akarta elismerni, már 892-ben hadjáratot szándékozott ellene indítani s már akkor segítségre szólította a magyarokat, kik a bolgár háborúval egyidőben csakugyan harcoltak is a morvák ellen; teljes erővel azonban csak most szálltak velök szembe. A Mátra alól három hadosztályt küldött Huba, Szoárd, Kadocsa és Bors vezérek alatt a Garam felé. A magyarok itt is szerencsésen harcoltak; Zobort, Szvatopluk nyitrai vezérét egy véres ütközetben megverték és megölték, Nyitra várát bevettek és a tartományt egészen a Morva-folyóig meghódították. Á. e közben Eger táján táborozott, hogy szemmel tartsa Zalánt. Ez nemcsak saját haderejét szervezé, hanem Simon bolgár fejedelemtől, a magyarok ellenségétől is segítséget nyert. Így megerősödve, ráparancsolt Á.-ra, hogy takarodjék ki az elfoglalt tartományból: Á., a hagyományok szerint, azt felelte, hogy midőn neki Zalán Duna-vizet és alpári füvet küldött, ezzel átengedte a Duna és a Tisza közt levő egész tartományt; seregeit azután nyomban összegyüjtvén, a Titel felől nagy erővel megindult Zalán elé sietett. Az ellenséges hadak az alpári sikságon találkoztak; Árpád tökéletes diadalt aratott; Zalán futásban keresett menedéket. A győzelem dija Zalán birodalma lett s a menekült nép üres tanyáit magyar családok foglalták el. E győzelem után A. a Körtvélytó partján nagy gyülést tartott a nemzet előkelőivel és mintegy 34 napig tanácskozott velük az új haza szervezéséről. E helyet Szernek (k. Pusztaszer) nevezték el. Az új hazát itt oly módon osztották fel a különböző nemzetségek között, hogy mindegyik egy-egy Vár vidékén telepedjék meg. E várak őrizetére mindegyik nemzetségnek a maga fegyveres népe kétharmadát kellett kirendelnie. Itt szabták meg az ország törvényeit, a fejedelem és a nemzet jogait, a bevándorlottak és meghódítottak közt levő viszonyt, itt szerveztek az igazságszolgáltatást és itt szabták ki a büntetések fokozatait. Á. nagylelkűnek mutatkozott a legyőzött népek irányában; a hódításokra kiküldött vezérek a benszülöttek előkelőbbjeit eleinte foglyokúl küldötték hozzá, Á. azonban nemcsak szabadságukat, hanem birtokaikat is visszaadta nekik, csupán azt követelvén, hogy fiaikat hozzá, vagy a többi vezér udvarára küldjék s a magyar ifjakkal együtt neveltessék. Bevégezvén pusztaszeri tanácskozásait, a Tisza torkolatáig vezette le seregét, Lehelt, Bulcsut és Botondot pedig a Dunántúlra, Bolgárfehérvár (Belgrád) ellen küldötte, hogy az ellenséges bolgárokat meg inkább megtörje: a sereg Simon bolgár fejedelmet egy újabb ütközetben meg verte és Fehérvárt, hova menekült, körülfogta. A megalázott Simon végre békéért könyörgött, melyet Árpád meg is adott neki oly feltétel alatt, hogy Zalánnak pártját többé nem fogja, hogy é évi adót fizet és hogy fiát túszúl küldi az ő udvarába. A vezérek innen délnyugat felé fordulván, Horvátországon át a tengerpartig hatoltak, Spalatót, Zágrábot, Pozsegát bevették és az előkelők fiait túszokúl vitték magukkal. E közben maga Á. a Duna és Tisza közt levő népséget eskette hűségre és e tartományt is felosztván, a Csepel-szigetre ment. Ott szándékozott lakni családjával, miért is fejedelmi palotát építtetett; példáját a többi nagyok is követték, és családjaikat a jól védett szigetre szállították. Á. ezután a tiszántúli vidékre fordította figyelmét, hogy e folyó baloldalát is meghódítván, Erdéllyel közvetetlenűl érintkezhessék. A Tisza, Maros és a Duna között Glád fejedelem uralkodott, szinten bolgár felsőbbség alatt; Á. Szoárd, Kadocsa és a kún Vojta alatt egy hadosztályt küldött a tiszántúli vidékre; Glád a Temes folyónál várta őket seregével, de megveretten a Dunához menekült és Keve várába zárkózott. Midőn itt is ostromolták, békét kért s Ár pád felsőbbségét elismerni igérte, ha tartomány a birtokában meghagyja. A győztes vezérek közül Szoárd és Kadocsa ezután a Görög-birodalomba rontottak és visszajövet a szlávok között meg is telepedtek. Á. most elérkezettnek látta az időt, hogy az új hazát a Duna jobb partján is kikerekítse. E tartományban Bratiszláv szláv herceg a frank-német uralkodók felsőbbsége alatt uralkodott. Á. seregeit Soroksárnál a Rákosmezőn összegyüjtvén, a Kelen (utóbb Szent-Gellért)-hegy alatt kelt át a Dunán. Ünnepélyesen vonult be Etelvárba (Etzilburgba) mely a mai (Ó-Buda helyén feküdt. Míg kémei a tartományt vizsgálgatták, ő maga 20 napot töltött e helyen; kémei jó hírekkel tértek vissza és Á. Etelvárból Százhalom alá szállott táborba; itt az összes sereget három részre osztotta: az egyiket Ete és Vojta alatt Baranyávár felé, a másikat Öcsöb és Őse vezérekkel Veszprém felé indította meg, a harmadikkal pedig ő maga Sóskútuál ütött tábort. Rövid idő mulva mindkét hadtól a legjobb hirek érkeztek. Ete és Vojta Baranyavárt bevévén, a Dráváig az egész vidéket meghódította. Öcsöb és Őse Veszprém német őrségében nagyobb ellenállásra talált, de az ostrom második hetében ez az őrség elhagyta a várat; a magyarok egészen a Lapincs folyóig üzték a menekülőket. Ennyi jó hirre Á. is megindult a harmadik hadosztálydyal a Vértes (akkor Bodóhát) alján, megverte a morváknak egy hadát, majd Pannonhalmán ütött tábort és onnan a Rába, Rábca és a Fertő vidékét is meghódította. Az egyesült sereg a Dunához tért vissza. Ekkor már csupán Marótnak a Körös, Maros és az Erdély közt fekvő kis tartománya maradt fenn; Á. tehát 899-ben Öcsöb és Velek vezérlete alatt sereget küldött e vidék meghódítására, felszólítván egyszersmind a székelyeket, hogy oda ők is küldjenek sereget. Marót Bihar várát, fejedelmi székhelyét, vezéreire bizván, miután a Kőrösnél egy ideig keményen ellenállott a magyaroknak, családjával, kincseivel együtt a Kárpátokba menekült. Midőn Bihart 12 napi ostrom után bevették a magyarok, követet küldött Á.-hoz, s kérte, ne fosztaná meg tartományától; Á. teljesitette e kérelmet, Bihart visszaadta Marótnak, leányát pedig, mint nemrég született fiának Zoltánnak jegyesét, udvarába hozatta s vele kikötötte, hogy Marót halálával e tartomány ellenmondás nélkül szálljon az ifjú párra. Az eljegyzés nagy ünnepélyek közt ment végbe a Csepel-szigeten. Marót az eljegyzés után másodévre meghalt és országát Zoltán örökölte. Miután ilyképen a honfoglalás műve be volt fejezve, Á. a legközelebbi éveket a haza rendezésével töltötte. Gondja volt arra is, hogy a nemzet fegyverhatalmának hirét fentartsa és azt félelmessé tegye az uj szomszédok előtt. Kétséget sem szenved, hogy azok a hadjáratok, melyek a honfoglalás után 899-ben kezdődték, az ő akaratával történték. Foglalásokat tették a magyar seregek az északi és a déli határgrófságokban, a mai Ausztriában és Karintiában nagy győzelmeket arattak; Bajorországban, kivált pedig Olaszországban, a Brentánál, hol Berengár király 20,000 embert vesztett. Á. 907-ben húsz évi kormány után halt meg; holttetemét ősi szokás szerint egy patak mellé temették, melyet még a rómaiak kőmederben vezettek Ó-Budába. Sírja felett utóbb templom épült (l. Alba Maria), de ma már nincs nyoma sem a templomnak, sem a sírnak.
Árpád nagy és hatalmas egyéniségét a történelem még ma sem szabadította meg teljesen azoktól a regés elemektől, melyek élete rajzába a hajdani igricek költeményeinek, a szájhagyománynak s a krónikások szűkszavú elbeszéléseinek összekeveréséből kerültek. Méltó életrajza sincs idáig s ilyet csak legközelebb várhatunk. midőn honalapításának ezredéves évfordulója emlékét készül megünnepelni a nemzet. Kritikai történetéhez a kézikönyvek illető fejezetein kívül legjobb adalékokkal a Századok 1867-1892. évi folyamai szolgálnak Salamon Ferenc, Botka Tivadar, s főkép Pauler Gyula tollából. V. ö. Havas: Leletek Alba Ecclesiánál (Archeol. Ért 1886). Havas és Kaas Ivor indítványára Árpád sírjának felkutatására 1883 májusában a fővárosban bizottság alakult.
Árpád
A legritkább régi magyar személynevek közé tartozik. Magában az uralkodó házban is a honalapítón kivül még csak II. Géza király negyedik fiának nevéül találjuk (említi a Váradi krónika), továbbá viselte a Szemere nemzetség egy XIII. századbeli barsmegyei tagja s aztán a pannonhalmi apátságnak egy varsányi udvarnoka. (Árp. uj. okl. II. 9.) Vámbéry Á. a török «arba», «arbai», «arpaj» a. m. jósol igéből származtatja a nevet. melyből «arpajdi» »arpadi» a. m. jó, álomfejtő. (Magyarok er. 152. 1.) Mások bibliai eredetre vezetik vissza a nevet, mely ugyanilyen alakban feltalálható az ó-testamentumban is. Vannak ismét, akik az irán Ariapeithes név magyarosításának tartják. Kuun Géza szerint pedig egyszerüen az «árpa» szóból van képezve a Buzádhoz hasonlóan.
Árpadara és árpakása
Az A.-dara úgy készül, hogy az árpát héjától megfosztják s öregre őrlik, ha pedig finomabbra őrlik, akkor előáll az A.-kása. Néha a többi gabonanemüből is készítik s úgy levesbe vagy tejbe főzve, mint különböző tésztás ételhez használják.
Árpád genealogiája
Középkori szokás szerint a magyar krónikák is Á. leszármazását egyenesen Noétól vezetik le, kinek harmadik fiát Jáfetet mondják Á. ősének. Ezen genealogia szerint: 1. Noé fia, 2. Jáfet, ezé 3. Thana, ezé 4. Ménrót, v. Nimród, ezé 5. Hunor és Mogor, Hunoré 6. Bor. ezé 7. Dama, Ezé 8. Keled, ezé 9. Keve, ezé 10. Keár, ezé 11. Beler, ezé 12. Kádár, ezé 13. Othmár ezé 14. Farkas vagy Thuróczi szerint Tarkans, ezé 15. Bondofárd, ezé 16. Buken, ezé 17. Csanád, ezé 18. Budli, ezé 19. Bezter, ezé 20. Mike, ezé 21. Miske, ezé 22. Ompud, ezé 23. Kulche, ezé 24. Levente, ezé 25. Lél (Leel), ezé 26. Zamur, ezé 27. Zambur vagy Zombor, ezé 28. Bolug, ezé 29. Bulcsu, ezé 30. Zulon, ezé 31. Berend, ezé 32. Kadicsa, ezé 33. Opoz, ezé 34. Ethei, ezé 35. Szemen, ezé 36. Turda, ezé 37. Bendekus, ezé 38. Etele, ezé 39. Csaba, ezé 40. Ed és Edemen, Ed fia 41. Ügek, ezé 42. Eleüd, ezé 43. Álmos, ezé a 44-ik ízen Árpád. Kétséget sem szenved, hogy ez a leszármazási tábla részben a lehető legönkényesebb módon van összeszerkesztve, mint valamennyi e fajta genealogia, de azért nem érdek és tanuság nélküli. Mindjárt egy zavarral kezdődik, ami kizárja azt, mintha az első egypár nemzedéket közvetlen a bibliából vették volna. Nimród v. Ménrót nem Jáfetnek, hanem Khánnak volt az unokája s nem Thanának, hanem Khusnak a fia; pap tehát nem követhette el ezt a hibát, hanem nyilván a mondának volt olyan erős befolyása, hogy sem Nimródot, sem Jáfetet nem lehetett elejteni. Jáfet a kozár, török, meg a kaukázusi mondák szerint is az ősapa. A biblia szerint Jáfet egyik fia Gómer, ezé Togarma; Togarmától származtatja magát József kozár király, mig a török mondák szerint Gumari Ming testvérével együtt Bulgár környékén és a gúzok földén ütött tanyát s fiaitól Bulgártól és Burasztól származnak a baskirok és masgarok (magyarok). Látni való ebből, hogy a Jáfettől való származás mondája nem a kereszténység hatása alatt fejlett ki, hanem azt már magukkal hozták a magyarok a Volga mentéről, hol a mozaismus befolyásával hozható kapcsolatba, mely a VIII. században már oly erős volt, hogy a kozárok fölvették a zsidó vallást. A Jáfetnek tulajdonított fiú Thana is egy volgamenti mondából kerülhetett hozzánk, s ez nem más, mint a személyesített Tanais vagy Don, egy mitikus szkita király. Az ősök közt van Beler is, aki Hunor és Mogor mondájában is szerepel Belár néven; az ő fiainak feleségeit és leányait rabolják el Hunor és Mogor s kétségkivül a volgai bolgárok mitikus őse; a török monda szerint Bulgár apja Gumári volt, nem lehetetlen, hogy Beler apjának Keárnak a nevében is a bibliai Gumár lappang, miből a magyarban Kumár, Kuvár válhatott. A többi ős részint egy-egy magyar nemzetség alapítójának a nevét foglalja magában, mint: Bor, Kádár, Bukén, Csanád, Budli, Bezter, Kulche ( Anonymusnál Colsoy), Zamur (Zemera), Bolug (Bolok-Simian), Szemen és Turda, részint pedig a honfoglalás és vezérek korából ismert személyeknek a nevei, mint: Keve, Lél, Zambur (Zombor), Bulcsu, Kadicsa, Ethei, Eleüd, Ed; köztük találjuk a Levente és Tarkans nevet is, amelyek Árpád elfelejtett fiainak Liuntinnak és Tarkacsunak a nevére utalnak. Mindezek arra mutatnak, hogy a krónikás a genealogia szerkesztésében nem járt el merőben önkényszerűleg, hanem olyan anyagot használt fel, melyet a monda és a hagyomány szolgáltatott neki ha nem is olyan összefüggésben, hanem töredékekben. Ezen anyag egy része etnikai elemet foglal magában, minő p. Beler fia Kádár, Csaba fia Ed, aminek az lehet a jelentése, hogy a Kádár nemzetség bolgár eredetü, Ed nemzetsége pedig a soba-mogerokból (Anonymus szerint a kunokból, vagyis kabarokból) való. Másik része olyan nemzetségek és IX-X. századbeli személyek genealogiai töredékeiből állhat, kik Á. családjával talán összeházasodtak s mindenesetre valami viszonyban voltak Á.-dal, mire fialnak neve is utal, de a hagyomány az összeköttetésnek csakis általános emlékét őrizte meg, a részleték azonban már összezavarodtak.
Árpádok kora
alatt a 889 táján fejedelemmé választatott Árpadnak és fiutódainak 1301-ig terjedő korát értjük. Árpád családja 4 fejedelmet és 23 királyt adott a hazának, melynek sora csaknem félezredéven át füződött hozzá. A fejedelmek a következők: Árpád (889-907), Zsolt (907-947), Taksony (947-972) és Gyejcs (972-997). Van említés Vál-ról és Liuntin-ról is, de helyük nem állapítható meg a fejedelmek sorában. A királyok sora ez: István (szent), aki 997-1000 mint fejedelem, 1000-1038 mint király uralkodott. Az ő két utóda Péter és Aba Sámuel (1038-1046) nem volt Árpád családjából való, melynek örökségét ettől fogva senki meg nem szakította. I. András (1046-1061), I. Béla (1061-63), Salamon (1063-1074), I. Géza (1074-1077), I. László (szent, 1077-1095), Kálmán (Könyves, 1095-1114), II. István (1114-1131), II. Béla (vak, 1131-1141), II. Géza (1141-1161), III. István (1161-1173; ellenkirályai: II. I László és IV. István 1161-2), III. Béla (117 3-1196), Imre (1196-1204), III. László (Gyermek, 1205), II. András (1205-1235), IV. Béla (1235-1270), V. István (1270-1272), IV. László (Kun,;1272-1290) és III. András (Velencei 1290-1301).
Az Árpádház elágazását és családi összeköttetéseit az idegen uralkodóházakkal a következő származási tábla tünteti fel.
[ÁBRA] I. tábla
[ÁBRA] II. tábla
Árpád sirja
l. Alba Maria és Árpád.
Árpádsuka
a mai bős pozsonymegyei falu határában, a Csallóközben, a pozsonyi várhoz tartozó várföld. Mária királyné IV. Béla tudtával, Miklós lovagnak, a szolgagyőri várhoz tartozó részét pedig Erzsébet királyné 1270-ben Lotárd mesternek, Omode fiának adományozta. Nevezetes példája annak, hogy egyazon falu határa két különböző várispánság földét foglalta magában s hogy várföldet a királynék is adományozhattak.
Árpád vára
1. régi várrom az Árpád-hegy csúcsán Dömösnél, Esztergommegyében. Ma már alig látszanak alapfalai; történelméből csupán az említhető meg, hogy itt találta halálát I. Béla 1063., midőn ezen kedves mulatóhelyén időzve országgyűlést tartott. - 2. Szíhalom Borsodban, hol a Névtelen szerint a honfoglaló Árpád pihenőt tartott, máskép A. nevet is visel. A XI. században kir. udvarház, majorság és istállók voltak a falu határában. A nép azt hiszi, hogy e halomban vannak elrejtve Árpád kincsei. Az árpádvári és szíhalmi ásatások valóban sok adalékkal járultak a magyarok őstörténetéhez. L. Ipolyi és Foltényi cikkeit ez ásatásokról. Száz., 1870, 431-459. l. - 3. Alpár pestmegyei falu határában két földvárat szintén Á.-nak nevez a nép, de nevezi Attila és Zoltán várának is, együtt pedig Hármashalomnak. Középső, legmagasabb ormáról, egy 5 méter magas csavargyűrüről szabad szemmel is láthatni a Tiszazúg, Szelevény, Kürt, Nagy-Ré, Csongrádi Istvánháza, Martfű, Kengyel és Kürt pogány várát. Ősmagyarkori leleteit leirta Farkas Sándor az Arch. Ért. 1889. évi folyamában.
Palócföld
a néprajzi irodalom nyomán kialakult fiktív tájfogalom, amellyel Hont, Nógrád, Heves, Borsod, Gömör történeti megyék földjét, a hipotetikusan palócnak, palóc jellegűnek tekintett népesség lakóhelyét jelöli a néprajzi irodalom. E lakosság egységes palóc elnevezése tudományosan nem hiteles. Tudománytörténetileg nyomon lehet követni, miként bővítették történetileg tájékozatlan kutatók a 19. sz. elejétől kezdve a Palócföld fogalmát. Mind a nyelvi, mind a település- és társadalomtörténeti elemzés, mind a népi műveltség vizsgálata arra vall, hogy a palócnak vélt jelenségek szélesebb körben terjedtek el, mintsem az a →
palócoknak lennének tulajdoníthatók, ill. maga a palócság szűkebb területen él, mint egyes szerzők vélik. A Palócföld helyett helyesebb a →
Felföld megjelölést használni, mivel a magyar népi műveltség történeti, társadalomfejlődési szempontból jelentős valamennyi jelensége és eleme a magyar nyelvterület É-i, felföldi sávjában egyes feltételezetten „palócnak” tekintett jellegzetességektől függetlenül összefüggő elterjedésterületet alkot s ez egybeesik a Felföld, Felső-Magyarország magyarsága nagytáji kereteivel. – Irod.
Kósa László–Filep Antal: A magyar nép táji-történeti tagolódása (Bp., 1975).
');
//-->
politikai dal
időszerű közéleti kérdésekkel foglalkozó rövid, félnépi eredetű lírai dal. A fontos közéleti és hadi eseményekkel, kiemelkedő egyéniségekkel foglalkozó →
történeti ének legközelebbi műfaji rokona, később helyettesítője is; a múlt században egynek vették őket és a korabeli →
katonadalokkal együtt hazafiúi (hazafias) énekeknek is mondták. A politikai dal történeti elődje a →
porcióének, a jobbágyi →
panaszdal, az 1848 előtti félévszázad nemzeti →
mozgalmi dalai és általában a katonai és adóterhek, valamint a jobbágyi robot, német elnyomás ellen tiltakozó dalok. Ezek egy része helyi színezetű, ha pedig felér az osztály- vagy nemzeti szintre, sokszor kisnemesi, diákos eredetű, csak kevéssé folklorizálódott. A személyiségnek a politikában való mind hangsúlyosabb jelentkezésével, továbbá viszonylag szélesebb paraszti, agrár- és ipari munkástömegeknek a közéleti harcokban való részvételével párhuzamosan alakult ki előző hagyományokra épülve az újkori politikai dal fiatalabb rétege. Arany László szerint a hazaszeretet, az ellenség gyűlölete, a közdolgok miatti öröm és bánat, a vezetők tisztelete és hasonló lehet a téma, utóbb már a nemzeti-nemzetközi keretek között kibontakozó osztályharc is. Így a 19. sz. második felétől elsősorban a Bach-korszak németellenes gúnydalai (idegen tisztviselők, fináncok, ún. földkóstolók visszaélései, tiltakozás az általános hadkötelezettség, a dohányegyedárusítás, adóterhek fokozódása stb. ellen), a választási küzdelmek →
kortesdalai, az újabb paraszti panaszdalok (főként az elviselhetetlen adók ellen), valamint az osztályharcos →
agrármozgalmi dal és →
munkásmozgalmi dalok. Ez utóbbiak közül politikai vonatkozást tartalmaz néhány önállónak is vehető dalcsoport (pl. →
békedal, →
börtöndal, →
sztrájkdal, →
tizenkilences katonadal stb.). A nem feltétlenül munkás-, de tömegdalnak vehető újkori politikai dalok eszmei mondanivalójuk szerint sokféle néven ismertek (demokratikus, pártos, ellenálló, tiltakozó, forradalmi stb.) és olykor mai népszerű együttesek műsorain is szerepelnek. – A politikai dalokat időszerű vonatkozásaik miatt aránylag könnyű korszakolni. A rövid, csattanós, mozgékony forma jellemzi őket, az időszerű, sokszor szókimondó szövegek (– Jaj, de huncut a német, Hogy a fene enné meg! – Igyunk, aki angyala van. A bankónak most döge van! – Tisza malma két közre jár: Bécsnek őröl, nekünk darál; – Gesztre megyen extravasút. Abcúg Tisza, Éljen Kossuth!) gyorsan átalakulnak; mindig korabeli divatos nép- vagy műdalra húzzák rá őket. (Leggyakrabban szerepel a szinte elnyűhetetlen →
Kossuth-nóta.) Az újabb réteg is félnépi eredetű, de a korábbinál jelentősebb mértékben folklorizálódott. – Irod.
Arany László: A magyar politikai költészetről (Bp., 1873);
Imre Sándor: A népköltészetről és népdalról (Bp., 1900);
Kálmány Lajos: Történeti énekek és katonadalok (Bp., 1952).
');
//-->
Politika
a társ. osztályoknak, csoportoknak a hatalom megszerzésére, megtartására irányuló tevékenysége. A politika általában párt-, állami, ill. társ. keretben folyik a politikai. a gazd., a társ. és a kulturális élet minden szintjén és szektorában. Így létezi...
-->
Politika
Jelentheti: 1. magát a közéletet, 2. a kormányzást, 3. a tervezés és döntés egész ? tehát részben szakmai, részben kormányzati ? folyamatát, 4. a mindezekkel a jelenségekkel foglalkozó ideológiát, illetve tud.-t. A polit...
-->
Politikamentes
Aminek nincs politikai jellege....
-->
Politikaelemzés
Oktatási: az isk. történéseinek, szociális környezetének pol.-i szempontú értelmezése, amely leírja annak a környéknek (település, helyi társ. stb.) a hatalmi struktúráját, ahol az isk. működik. Vizsgálja a hatalom megoszlását az adott településen, vag...
-->
Politikai Képzés
A pol.-i ismeretek rendszerezett átadása. Mo.-on az 1950-es évek elejétől, az egypártrendszer bevezetésétől kezdődően a politikai képzést a marxista?leninista eszmék hegemóniája jellemezte. A 70-es évek végétől azonban megjelenik az ellenzéki pol.-i tá...
-->
Politikai Község
l. Falu....
-->
Politikai Pártok
l. Párt....
-->
Politikai Hetilap
szerkesztette Keleti Károly; laptulajdonos volt Eötvös József báró; nyomtatta Emich Gusztáv. Megjelent Pesten hetenkint hétfőn, 4-rét másfél íven 1865 jul. 3-tól 1866 jun. 25-ig....
-->
Politikai Jelvény
a politikai pártok tagjainak külső felismerésére szolgáló jelvény. P.-ül leginkább szalagok, csokrok, kokárdák szolgálnak. Néha virágok, p. a bonapartisták P.-e az ibolya. Szinek, p. a fehér szint mint, a francia királypártiak P.-e. Angliában a Stuarto...
-->
Politikai Kultúra
Azon magatartásminták, értékek és problémakezelési technikák összessége, amit egy társ.-i csoport kialakít. A csoportok politikai kultúrajának domináns tényezői egy-egy nemzet politikai kultúráját jelentik. politikai kultúrája nemcsak az aktív, isk.-zo...
-->
Politikai Számtan
a közgazdasági és a polgári életben előforduló számolási feladatok megoldásával foglalkozik, de a fogalom köre a köztudatban nem eléggé van körülhatárolva s neve sem mondható szerencsésnek. A mostani iskolai gyakorlat a reális életviszonyok tárgyi köré...
-->
Politikai Akadémia
A politikai képzés magas szintű intézménye sok országban. Célja a tud.-an megalapozott politikai műveltség elsajátíttatása, a gondolkodást, érzelmeket és cselekvést egyaránt átható tolerancia és együttműködési készség kialakítása. A politikai akadémia...
-->
Politikai Földrajz
az országok földrajzi leirása....
-->
Politikai Bizottság
Központi Bizottság....
-->
Politikai Bűntettek
azok a szándékos bűntettek, melyek közvetlenül az állam, annak alkotmánya s biztonsága, továbbá az állami hatalom tekintélye és közegei ellen irányulnak. A P. fogalmának terjedelme külöben vitás. A btkv.-ben minthogy az a P. fogalmát elejtette, gyakorl...
-->
Politikai Egyensúly
a nemzetközi jog szerint különböző államoknak egymás mellett békés létezése. Az egyik államnak oly aránytalanul túlsúlyosra emelkedése, mely a többi államoknak biztonságát és szabadságát veszélyezteti, a P. megzavarását idézi elő. A P. tehát nem vehető...
-->
Politikai Műveltség
Politikai kultúra: az áll.-polg. és közéletre, az áll. és a társ. viszonyára, a nemzetközi életre vonatkozó vélemények, ismeretek, magatartásmódok összessége. Magában foglal bizonyos társ.-elméleti, közgazdasági, jogi, tört.-i és szociológiai műveltség...
-->
Politikai Szabadság
párt v. társadalmi szabadság (ang. political, civil, social liberty), a törvény által csakis a közérdekből szükséges mérvben megszorított természetes szabadság. A társadalmi együttlét az egyesek természeti szabadságának megszorítását követeli a többiek...
-->
Politikai Szónoklat
l. Beszéd....
-->
Politikai Ujdonságok
a Vasárnapi Ujság társlapja; szerkesztette Pákh Albert 1855 jan. 10-től 1867 febr. 2. történt haláláig; azóta Nagy Miklós szerkeszti. Kiadta előbb Landerer és Heckenast, 1856-tól Heckenast maga s 1873 ápr. 6-tól a Franklin-társulat. Megjelenik Budapest...
-->
KARDAL: az ókori görög lírának a kultikus körtáncokból kifejlődött egyik ága - a dráma egyik forrása, előzménye - kardal ünneplő költemény, mely a lelkesültség érzéséből fakad és melyet a hagyomány dithürambosznak nevez. Eredete szerint a dithüramb kultikus, vallásos akár a
himnusz; a bor, a szüret istenét dicsőítette. Ötvenszemélyes kórus adta elő az oltár körül táncolva
Dionüszosz ünnepén. Első költője, tudomásunk szerint az időszámításunk előtti 600. esztendő körül élt Arión, aki a korinthoszi kényúrnak, Periandrosznak mutatta be dithüramboszát a bor ünnepén. Arión tagolta a versét: előénekre, s felelgető, a kórusból megszólaló antistrófára: ez a forma, drámai szerkezetével az antik tragédia csíráit hordozta. A dithüramb első költői közül említsük meg Pindaroszt, Szimonideszt és Bakkhülidészt. Ez utóbbi hat töredéke őrizte meg talán legszebben a lázas, derűs, zaklatott és mámoros érzések ősi formáját.
Édes kényszerárad a serlegből, szívet melegítő,ébresztve reményt boldog szerelemre,dionysosi drága ajándék.
Magasba röpíti a férfi gondolatát,mint lebben a fátyol: város fala nyíliks mindenki felett a királyt már érzi magában.
Arany ragyogás, elefántcsont fénye betölti a házát,tengeren át kincses rakománnyalAigyptos gabonáját hozza hajója:annak, ki iszik, szárnyat kap a lelke.
A szárnyaló lélek formája a dithüramb; a szilaj jókedv vagy mámoros keserűség alakítja. S természetes, hogy az újkor költői közül a romantikusok fedezték fel újra, a szeszély, a szertelenség megkereste a zaklatottság hagyományos formáját.
Schiller és
Goethe kezén megéledt a dithüramb. A magyar költészet XIX. századában is nagy poéták csiszolták, korszerűsítették.
Csokonai Bacchusa még az istenség latin nevével is céloz rá, hogy játékos kedvvel használja az ókori örökséget;
Petőfi Szeretlek kedvesem című verse pedig alighanem az egyszerű bordalok közül a dithüramb felfokozottságát, kedélyállapotát tükrözi. S itt a leghíresebb magyar példa,
Vörösmarty Fóti dala is - ez a nagy lélegzetű ünneplő vers, mely már első strófájában felszabadultan vidám és emelkedett:
Fölfelé megy borban a gyöngy;Jól teszi.Tőle senki e jogát elNem veszi.Törjön is mind ég felé azAmi gyöngy;Hadd maradjon gyáva földönA göröngy.
A vidám hangütéssel a költő sort kerít a gúnyolódásra, és a tespedt magyar természetet csúfolja. Ez a mozzanat mutatja, hogy az ősi formán mily bátor szellemmel tágított
Vörösmarty. A dithüramb a
romantikában éppúgy kitágult s gazdagabb tartalom befogadására lett alkalmas, mint a himnusz. Ez utóbbi az
elégia felé tartott. A dithüramb a csúfolódó szatirikus versek hagyományát is magába foglalta. A dicsőítés csak akkor ölthet tiszta dithürambi formát, ha az eszmény felhőtlen és egyértelmű, s zavartalan az öröm. A modern költő ilyen érzelemre ritkán talál rá, ezért bővíti a formát iróniájával.
KATARZIS: a művészet alkotásai által a befogadóban kiváltott nagy mélységű hatás - az antik esztétikában megtisztulás jelentésű fogalomként használták - a katarzis a befogadót az önérdek nézőpontjának felfüggesztésére és az egész emberi nem érdekével való azonosulásra készteti -
KECSKERÍM: játékos rím, melyben a rímszók kezdő mássalhangzói egymással helyet cserélnek -
Kosztolányi Dezső: Háztartási alkalmazott halálaMegölte lassanként a szepszise dézsás, rocskás, bögrés, tepsziscselédet.De ezt kiáltja most a szkepszisfelétek:Bezzeg, ha vitte volna Thepsziskordélya, hát megmentik ezt is,s feléled.
KÉPVERS: kalligramm, calligramme : olyan vers melynek írásos formája képi ábrázolást nyújt - A késői görög költészet is ismerte, majd e reneszánsz újította fel, de kedvelték a barokk kor költői is. Az ábrázolt alakzatok, javarészt szimbolikus jelentőségűek. Az avantgárd irányzatokban sűrűn előfordul: a kirajzolt alakzatok ekkor már egyénibbek és bonyolultabbak.
Apollinaire egy teljes kötetet szentel a képverseknek. A magyar irodalomban
Kassák,
Babits,
Radnóti és
Weöres is írt képverset, de ez főleg
avantgárd korszakukra jellemző. Egész ciklust állított össze ilyen verseiből
Nagy László Képversek és betűképek címmel. Nem tekinthető képversnek az olyan költemény, amely betűformáival, a szavak és a mondatok közötti üres helyek megtervezésével, tehát csak nyomdai eljárásokat alkalmaz.
KETTŐS VISSZATÜKRÖZÉS: a művészi tükrözésnek az a formája, amikor a műalkotás vagy annak egyes elemei nem közvetlenül a külső valóság jelenségeinek tükrözésével fejezik ki lényegi mondanivalójukat, hanem valamely már mimetikus elvontsággal egyszer tükröző tényező újbóli tükrözésével -
KLASSZICIZMUS: a 17-18. századi művészet egyik uralkodó irányzata - társadalmi bázisa az abszolút monarchia keretében végbemenő polgári fejlődés, a polgári ízlést az udvar-arisztokratikus ízlésével ötvözi - stiláris eszménye az antik példák követése, világosság, szabatosság, mértéktartás, elmélete mereven normatív volt, megkövetelte, hogy a művész aprólékosan meghatározott szabályokhoz igazodva alkosson -
A reneszánsz két ellentétes irányban hatott a gondolatra és a művészetekre: egyrészt felszabadította és szertelenségek felé ragadta, ez a barokk; másrészt szigorú formák közé szorította, ez a klasszicizmus. A klasszicizmus művészeti irányzata szoros kapcsolatban volt a
racionalizmussal. A korabeli felfogás szerint a művészet is úgynevezett normatív szabályokra épül. A normát az antikvitás, elsősorban a római kultúra mintái szolgáltatják. A felszín alatti feszültségek korában élő polgár az ókori, klasszikus művek harmóniáját, nyugalmát szeretné átélni. A kor művésze és műélvezője Augustus békés Rómájába képzeli magát - könnyen teszi, hisz a világ és annak törvényei szerinte tértől-időtől függetlenül változatlanok. Európa-szerte egymással kapcsolatot tartó “Arcadi-körök” létesülnek, a világpolgár mindenütt otthon van. Nemzeti és koronkénti sajátosságok kifejezése helyett a klasszicisták
Vergilius és
Horatius világának újrateremtésén fáradoznak. A klasszicista normativitás a műfajok világában is érvényesül: a legmagasabb rendű az eposz és a tragédia. Ezután következik az óda, annak tanító célzatú, horatiusi változatában. Kedvelt műfaj volt az
episztola és a
tanító állatmese , valamint az allegorikus pásztoridill is. A klasszicizmus teljes pompájával a franciáknál teljesedik ki, ezért is nevezik a XVII. századot Grand Siecle-nek. A Nagy Század irodalmának társadalmi háttere is igen összetett. A kor költője, aki számára
Boileau Art Poetique-jét írja, az “udvarnak és városnak” akar tetszeni, vagyis az arisztokráciának és a polgárságnak. A világirodalom valamennyi korszaka közül ez a leginkább udvari jellegű. Most válik a művészet alapvető törvényévé a bienséance, az irodalmi illedelmesség. A költőnek kerülnie kell minden olyan szót, helyzetet és gondolatot, amely nyerseségével sérthetné az előkelő közönség kifinomult és érzékeny ízlését; gondosan száműznek mindent, ami trágár, tudálékos vagy parasztos. A város, a most először szóhoz jutó nagyburzsoázia ízlése is az udvarhoz idomul, sőt igyekszik túl is szárnyalni azt kifinomultságban: a legfőbb “kényeskedők” polgári származásúak. De ugyanakkor a polgári józanság is jelen van, mely előkészíti a racionalizmus diadalútját. Az udvar és a város mellett a harmadik legfontosabb tényező a király személye. A francia virágkort XIII: Lajos,
Richelieu és Mazarin kora készíti elő, de igazán akkor kezdődik el, amikor
XIV. Lajos maga veszi kezébe az uralkodást, tehát 1660 körül. A Nagy Század fénye a Roi Soleil, a Napkirály fénye. A Grand Siecle irodalmát a spanyoltól és a többi korabeli irodalomtól elsősorban
racionalizmusa különbözteti meg. Az észelvűség, amely a dolgok értékét azon méri, mennyire felelnek meg az ész, a helyes gondolkodás törvényeinek. A filozófiában ez az elv Descartes fellépésével, az ő “Gondolkozom, tehát vagyok”-jával ül diadalt s a századirodalma is Descartes jegyében áll. “Toute la dignité de l’homme est en la pensée”, az ember minden méltósága a gondolatban van, mondja
Pascal. Boileau a költészet szabályait a raison, az ész nevében szögezi le. Amint illik egy racionalista irodalomhoz, a program előbb volt meg, mint a mű, az Akadémia előbb, mint a költők. A francia Akadémiát Richelieu bíboros alapította, 1634-ben volt első ülése, törvényesen 1637-ben alakult meg. A Grand Siecle büszkesége a dráma. Ez a francia klasszicizmus legigazibb, legteljesebb műfaja.
A francia színházépület a labdajátékra szolgáló termekből alakult ki, tehát már eredetileg is egy fokkal előkelőbb, mint a népi, sőt kocsmai gyökerű angol és spanyol színpad. A XVII. századi nagy színházak, az Hotel de Bourgogne és a Palais Royal-beli színház főurak védnöksége alatt állnak, akárcsak az angol színtársulatok; de nem kell puritán hatóságokkal küzdeniük, a színészek az egész társadalom kedvencei. Az előkelő nézők fent a színpadon foglalnak helyet, ilymód közösséget vállalva a színészekkel. A nagy párizsi színtársulatok, mint amilyen
Moliére-é, nemcsak a városban játszanak, hanem időnként az udvar előzz is vendégszerepelnek vagy vidéki kastélyokba utaznak látogatóba. Az udvar és a kastélyok leginkább a balettel egybekötött színműveket kedvelik, ilyenekben maga XIV. Lajos is fellép. A női szerepeket kezdettől fogva nők játsszák; a színpadon nem hangzik el semmi olyan, ami a női fület sértené. Ily módon a színjátszás állandó eleven kapcsolatban áll az udvari szellemmel és természetes, hogy annak hordozója lesz. A francia dráma művészi szemszögből is előkelő, mert maximális igényű. Az udvari mértéktudás szelleme száműz minden rikító színt, minden hisztériát. E dráma művelői undorral kerülik az olcsó hatásokat. Az események a színpad mögött játszódnak le, mint a görög drámában s így a színésznek nem is áll módjában akrobatikus számokkal ripacskodnia. A színész szigorúan csak a költő tolmácsa; a dráma csak dráma és nem mutatvány.
Az előkelő hangulatot növeli a “distance” a távolság pátosza is: a francia dráma a klasszikus ókorban játszódik vagy esetleg messze országokban, törökök közt, mert azok épp olyan távoliak mint az ókor. Mint udvari emberekhez, mint egy abszolút monarchia polgáraihoz illik, szerző, néző és kritikus ma már szinte mulatságos gonddal ügyel a játékszabályok betartására. Ez a játékszabály az úgynevezett
hármas egység.
Legfőbb művészi előkelőségét a francia dráma egy olyan elvnek köszönheti, amely a kortársakban elég kevéssé tudatosodott: a szükségszerűség elvének.
Corneille nagy darabjaiban és
Racine valamennyi darabjában kiküszöbölte a véletlent a cselekmény irányításából. Minden szükségszerűen következik az eleve adott körülményekből és a szereplők jelleméből. Nincsenek vad meglepetések, deus ex machinák. A darab az első szótól az utolsóig racionálisan, következetesen, belső törvényének megfelelően gombolyodik le az orsóról. (
Klasszicizmus a képzőművészetben )
KÓDEX: a rómaiaknál, viasszal bevont fatáblákból összefűzött könyv - középkori kézzel írott könyv - gyakran képzőművészeti értékű képekkel, miniatúrákkal illusztrálták, díszítették, elsősorban a a fejezetkezdő nagybetűket, az iniciálékat.
KOLLÁZS: a mindennapi életből vett szövegek ( élőbeszéd, újsághír stb. ) beillesztése a szépirodalmi műbe, illetve az ilyen szövegekből összeállított mű -
KOMÉDIA: drámai műfaj, amely a világot a komikum, a nevetés eszközeivel ábrázolja. Értékrendje szinte mindíg az ellentmondásokra épül, látszat és valóság, értékes és értéktelen, szó és tett ellentéte képezi az alapját. A komikus hatást bizonyos emberi hibák nevetségessé tétele vagy a színpadi szituációkban rejlő félreértések, az ábrázolt élethelyzetek humora okozza.
KOMIKUM: esztétikai minőség, lényegi jellemvonása az, hogy valamely, önmagát szabadnak-szépnek mutató személy vagy jelenség belső korlátozottsága, alávetettsége, rútsága váratlan kontraszt jellegű csattanóval lelepleződik -
KONFLIKTUS: a műalkotásban ábrázolt, egymással szemben álló erők összeütközése, összecsapása -
KONSTRUKTIVIZMUS: a 20. század első harmadában létrejött nonfiguratív
képzőművészeti irányzat - orosz avantgardista irodalmi irányzat a húszas években, a
futurizmus hatása alatt állott - Képzőművészeti, művészetfilozófiai, esztétikai és irodalmi irányzat. Alapelve a természet és kultúra szembeállítása. Felfogása szerint a természet értelmetlen rendezetlenségével szemben az emberi kultúrát a szervezettség és fegyelmezett rend jellemzi. A művészet célja, hogy új tárgyakkal szaporítsa az egyszer s mindenkorra adott és állandó természetet. Célja továbbá, világ és ember elvonatkoztatott újjáteremtése, konstruálása. Le akarta bontani a merev határt az autonóm és alkalmazott művészet között, s a művészetet alárendeli a mindennapoknak. Elsősorban az absztrakt művészettel rokonítható, de sokrétűen függ össze a többi avantgárd irányzattal is. Képviselői: Moholy-Nagy László, Malevics, Mondrian, illetve a holland de Stijl csoport. Építőművészetben a Bauhaus.
KOZMOPOLITIZMUS: világpolgári szemlélet, mely a művészetben az általános emberi problémák előtérbe állításában, az osztályjelleg és a nemzeti jelleg háttérbe szorításában jelentkezik -
KÖLTŐI KÉP: olyan irodalmi kép amely a kettős visszatükrözés sajátos eszközeivel, legtöbbször a költő érzelmeinek közvetítésével, tükrözi a valóságot, s így áttételes, szimbolikus-fantasztikus kifejezésmód, látomásszerű ábrázolás jellemzi - a költészet intenzitásnövelő eszközei közül a legfontosabbak egyike -
KÖLTŐISÉG: prózai, epikai és drámai művészeti formákban a költészet sajátos intenzitású eszközeinek alkalmazása, feszes, tömör, fantáziadús ábrázolásmód - rokon vele a líraiság, ellentéte a prózaiság -
KÖZÉPKOR: az európai társadalmi fejlődésnek az 5-14 század közé eső szakasza - esztétikája a kor filozófiai-teológiai elveinek sajátos keveredése - az építészetet, szobrászatot, festészetet a mechanikai mesterségekhez sorolta s alacsonyrendűnek tekintette, e fölé helyezte az úgynevezett szabad művészeteket (
retorika, grammatika, költészet, zene ) - azt tanította, hogy a legmagasabb rendű művészet az embernek az a képessége, hogy lelkében felemelkedjék az istenhez ( anagógia - felfogásuk sarkpontja a szépség isteni eredete, a szépet és a jót, az esztétikumot és etikumot teljesen azonosnak tartotta ( Szent Ágoston, szent Tamás ) - Középkornak az európai társadalmi fejlődésnek azt a kb. egy évezredig tartó korszakát nevezzük, amelynek kezdetét a Nyugat-Római Birodalom bukásától számítunk. Ekkor indult meg a hűbéri társadalmi rend kialakulása. A hűbéri rend politikai, társadalmi, gazdasági fejlődésével együtt alakult ki a középkor műveltsége. Ennek összetevői: az ókorból öröklött műveltségi anyag, az egyházi műveltség és a népvándorlás során fokozatosan önálló állami léthez jutó “barbár” népek törzsi műveltsége. A korszak világképének középpontjában Isten és az ő világa áll. A középkori ember a természeti világ Istentől való rendjét öröknek és változatlannak tartotta, és ugyanilyennek hitte a társadalmi rendet is, hiszen az ember is része a természetnek. A hűbéri láncban mindenkinek Istentől rendelt, változtathatatlan helye volt, hasonlóan a mennyei világ rendjéhez.
A profán és a szent ebben a változatlannak hitt rendben annyira összefonódott, hogy minden emberi eseményt vallásos megnyilvánulás kísért. Nem csupán a születésnek, a házasságkötésnek, halálnak voltak hozzárendelt szertartásai, de még a legmindennapibb cselekedeteknek, egy utazásnak, látogatásnak vagy egy munka elvégzésének is megvoltak az őket kísérő áldásai, formulái, szertartásai.
650-től majdnem 800-ig a kontinens nyugati részén a kereszténység jóformán alig élt szellemi életet. Az új nemzetek nyelve, a francia, német, olasz, spanyol még születőben van. Az egyetlen irodalmi nyelv a latin - de még a papok sem tudnak rendesen latinul. A kereszténység már-már egy leegyszerűsített Krisztus legendává és néhány rosszul értett szertartássá zsugorodik össze. Csak egy-két nagy királyi egyéniség küzd itt-ott, a századok mélyén, az általános sötétség ellen.
A Róma bukását követő kulturális visszaesés után, a XI. században indult igazi fejlődésnek az egyházi irodalom. Első jelentős alkotásai a Mária és a szentek életét elmesélő legendák voltak. A középkori szentek közül a legtöbb legenda
Assisi Szent Ferenc tetteihez kapcsolódott. Szent Ferenc maga is költő volt, Naphimnusza indította el a ferences költészetet, melynek legkiemelkedőbb alakja Jacopone da Todi, a Stabat Mater költője.
A középkori irodalom tagoltságaHivatalos vagy egyházi művészet:Színhelye: kolostorok, monostorokMűvelői, terjesztői: papok, egyházi személyekMűfajok szerint:a.) epika:
1. prédikáció, ima:Halotti Beszéd és Könyörgés (XII. sz. vége) Az első összefüggő magyar nyelvemlék. Laskai Osvát két latin nyelvű prédikáció-gyűjteménye. Stellárium = csillagkoszorú; Pomérium = gyümölcsöskertTemesvári Pelbárt prédikációgyűjteménye2. legenda (=olvasandó):Általában szentek életét dolgozza fel, népszerűvé válásával egyre gyakoribbak benne a vándormotívumok, ennek egyik oka, hogy korán kiadják két nagy gyűjteményét: Legenda aurea (=Arany legenda)Catalogus sanctorum (=Szentek gyűjteménye)Később ezek alapján állítanak össze legendákat.3 típusa van:– acta-jellegű: Száraz, leíró; a szenttéavatási jegyzőkönyv kivonatához áll közel (Turzó Gábor: Advocatus diaboli = az ördög ügyvédje).– vita-jellegű: Élet, életrajz.– legenda-típusú: Belletrisztikai elemekkel dúsított.Magyarországi latin nyelvű legendák: Szent István major (nagy legendája), Szent István minor (kis legendája) (utóbbi kettő együtt: Hartvig-legenda); Szent Gellért legendaMagyar nyelvű legendák: Érdi-kódex (XVI.sz.) szerzője: Karthauzi Névtelen; a késő-középkor legnagyobb formátumú alakja; Margit-legenda (Ráskai Lea másolata 1510-ből)3. visio (=látomás):Túlvilági jelenést ír le a gyönyörködtetés vagy elrettentés szándékával. pl.: Visio Philiberti (=Fülöp látomása)4. exemplum (=példa, példázat): Erkölcsi tanító szándékú történet. pl.: Exemplum mirabile (=Csodálatos példa)5. certamen (=viaskodás, viadal): A Test és Lélek, Angyal és Ördög vetélkedése az ember üdvéért.6. haláltánc:A drámai műnemmel érintkező műfaj. A késő-középkorban, a nagy pestisjárványok idején vált népszerűvé. Élete utolsó percében a halál mindenkit fölkér egy utolsó táncra, miközben a fölkért elmondja elkárhozásának történetét. A halál egyetemességét és demokratizmusát hirdeti.
b.) líra:himnusz:A legnépszerűbb középkori lírai műfaj, különösen a Mária-himnuszok. Kiemelkednek az ún. ferences himnuszköltők. (gyűjteménye: Amor sanctus:
Babits Mihály válogatása és fordítása)Ómagyar Mária-siralom 1300 körül:Egy franciaországi latin nyelvű
himnusz magyarítása; az első összefüggő magyar nyelvű költemény. Bár fordítás, a kiérlelt költői eszközök, nyelvi fordulatok arra utalnak, hogy nem lehetett “társtalan mű” a korabeli magyar lírában.
c.) dráma:1. Az egyetemeken, a jelentősebb iskolákban folytatódik az antik hagyomány, az ún. “iskoladrámák” keretében.2. Újfajta dráma- és színháztípusok jönnek létre, melyek nem folytatják az Arisztotelészen alapuló hagyományt. A kiindulópont a szent mise (tragikum + dialógus) és a nagyobb ünnepkörök (karácsony, húsvét, pünkösd). A templomban való színjátszásnak illetve dramatizálásnak a profán (=hétköznapi, világi) elemek megjelenése vetett véget, s ezzel a dráma a piactérre került.
Típusai:– passiójáték:Jézus szenvedéstörténete és halála. Egész közösséget megmozgató, többnapos rendezvény.– misztériumjáték:Bibliai történetet, elsősorban a Genezist adták elő.– mirákulum:Többnyire szentek életét feldolgozó történet.– moralitás:Az erkölcsjobbítás szándékával allegorikus alakok szerepeltetése (Buja, Jóság, Hiúság). Előadásmód – színpad:állványszínpad (3 szintes: pokol, édenkert, menny; 20 m magas lehetett)kocsiszínpad (vagy a kocsit húzták a nézők előtt, vagy a nézők vonultak el a kocsik előtt)Naturalisztikus, illúziókban gazdag, fejlett színpadtechnika3. Késő-középkori vásári komédia:Rögtönzött komédia; állandó szereplők, melyek alapvető emberi jellemvonásokat hordoznak (Pulcinella, Harlekin, Dottore, Capitano).-
commedia dell'arte–
farce
KUBIZMUS:
avantgardista
képzőművészeti irányzat a 20. század elején, amely új térszerkesztési módot teremtett - valójában megmaradt a figuratív ábrázolás keretein belül, motívumait azonban plasztikai jellé ( kocka, gúla, gömb ) absztrahálta - első teoretikusa
Apollinaire - Idő: 1907. (Picasso: Avignoni kisasszonyok) – 1920.Jellemzői: A jelenségeket geometriai formákra bontani, lehántani a dolgok esetleges, véletlenszerű külső formáját, és felfedezni belső törvényszerűségeit.Korszakai: 1907–09: analitikus kubizmus. A formák már geometrikusak, de még nincs végleges szakítás a perspektívával, noha több nézőpontú az ábrázolás.1910–12: szimultán kubizmus. A tárgyak síkra kivetítve, barnásszürke elemek konstrukciójaként jelennek meg. 1913–20: szintetikus kubizmus. Dekoratív kompozíció, mozgalmas ritmus, gazdag színkészlet. Kiáltványa: Apollinaire: Kubista festők című írása (1913.) Festészet: előfutár – Cézanne, Seurat; képviselői – Picasso, Braque, Gris.Szobrászat: Archipenko, Brancusi, Duchamp
Az Adobe Photoshop név egyet jelent a profi képszerkesztéssel. Ez a konkurencia nélküli termék már régóta a kedvence a kiadványszerkesztőknek, grafikusoknak, fotósoknak, designereknek, web-oldal készítőknek, videos szakembereknek, orvosoknak, matematikusoknak, kutatóknak, tudosóknak, és mindenkinek akik képekkel foglalkoznak. Az Adobe Photoshop több, mint 15 éves pályafutása alatt valóban a képszerkesztés alapjává vált. Gyakorlatilag minden területen, ahol csak képekkel dolgoznak, megjelenik. Az program az évek során egyre több és több eszközzel bővült, így mára egy nagyon komplex termék lett, amivel gyakorlatilag bármit megtehetünk a képeken, fotókon, rajzokon. Éppen az az összett, sokfunkciós tulajdonsága nyitotta meg a kaput arra, hogy az Adobe több változatát is kifejlessze a Photoshop programnak.
