Vona Gábor beszéde a Turul-szobor védelmére szervezett erődemonstráción (+VIDEÓ)
Adjon az Isten! Magyar testvéreim!
Nagyon köszönöm mindenkinek, aki ma idejött, hogy kiálljon a magyarságáért. Nagy öröm nekem ez a széles összefogás. Ugyanis nem az a nemzeti minimum, ha mindenféle sehonnai bitang emberek egymással versenyezve határolódnak el a Jobbiktól vagy a Magyar Gárdától, hanem az a nemzeti minimum, hogy ha veszélyben van, akkor kiállunk a Turul madárért, egy szent ügyért. Aki ma itt van, aki teljesítette ezt a nemzeti minimumot, az nemzeti, de aki nincs itt, mert gyűlöl mindent, ami magyar, vagy csak azért, mert gyáva, az hívhatja magát liberálisnak, baloldalinak, polgárinak, jobboldalinak vagy akárminek, de nemzetinek soha!
Külön köszönöm a kiállást az ide érkező kisgazda csoportoknak. Higgyétek el, hogy ez az ország már nagyon várja a kisgazda ébredést! Szükség van rátok, kisgazda testvéreink! Álljatok talpra, legyetek erősek, önállóak! A Jobbikra, mint szövetségesre mindig számíthattok. Ti ma eljöttetek, hogy közösen álljunk ki a Turulért, legyetek biztosak abban, hogy mi is ott leszünk majd veletek, ha a magyar vidéket, a magyar mezőgazdaságot és a magyar földet kell megvédeni!
A Turul-fóbiások mindegyike azzal érvel, hogy itt nem az a kérdés, hogy kinek mit jelent ez a szent madár, hanem az, hogy jogilag érvényes-e a felállítása vagy sem. Na, ez a durva hazugság! Ennek éppen a fordítottja igaz. Kit érdekel az engedély, ha egy nemzeti szimbólumról van szó? Ez nem jogi, hanem ez nemzeti kérdés. Gondoljunk csak bele! Elképzelhető lenne, mondjuk Horvátországban egy jogi vita Jellasics bán szobra körül? Elképzelhetetlen. Érdekelné a cseheket, ha valamelyik prágai kerület felállítana egy Benes szobrot? Dehogy. Pedig nem mondhatja senki, hogy Jellasics vagy Benes ártatlan lenne. A Turul madár viszont ártatlan.
Felháborító a magyargyűlölettől átitatott jogi okoskodás. Mintha ez a vita valami olyanról szólna, hogy egy szatócsbolt engedély nélkül árul zöldségeket. Felhívom Demszky Gábornak és csapatának a figyelmét, hogy ez itt nem egy engedély nélküli szatócsbolt, a Turul nekünk, magyaroknak szent madarunk, ősi, szakrális állatunk. Vegye le róla mindenki a mocskos kezét! Ha kell, megvédjük, és ha majd eljön a mi időnk – ami már nincs is messze –, minden utcában állni fog egy ilyen szobor. Hogy bármerre is járjatok, hazug keselyűk, mindig szembetaláljátok magatokat egy Turul madárral, ami majd azt üzeni nektek és mindenkinek: Magyarország a magyaroké.
De ha már mindenképp beszélni kell a jogról, miért van az, hogy a Gellért téri ivókút, a Terror Háza pengefala vagy a kerületi Igazak Fala megkapta az utólagos engedélyt? Miért pont a Turul szobor zavarja a főpolgármesteri ízlést? Biztos azért, amit nekünk ez a szobor jelent. Mert a Turul nem csupán a régmúlt hírnöke, hanem aktuális üzenete is van. Hogy mit üzen? Hallja hát mindenki!
A Turulmadár határozottsága azt üzeni nekünk, hogy a magyar föld nem eladó. Nem nézhetjük tétlenül, amint a mezőgazdaságból élőket tönkreteszik, hogy aztán földjeiket, a magyar földet pár fillérért vegyék meg, amikor 2011-ben lejár az uniós haladék.
A Turulmadár büszkesége azt üzeni nekünk, hogy ebben az országban a magyar vállalkozót nem halálba adóztatni kellene, hanem segíteni, és nem a multik talpát nyalni, akik csak olcsó rabszolgaként és az ócskaságaik fogyasztóiként tartanak ránk igényt.
A Turulmadár ereje azt üzeni nekünk, hogy ennek az országnak szárnyalnia kellene, de nem tud, mert a csúszómászók nem tudnak repülni. Hogy, aki mindenkinek hajlong, annak előbb-utóbb a nyakára taposnak, de aki felemeli a fejét, azt tisztelni fogják.
A Turulmadár kardja azt üzeni nekünk, hogy ezt az országot meg kell védeni, mert idegenek akarják megkaparintani. Hogy, igenis szükség van sorkatonaságra, honvédségre, és hogy a magyar katonáknak azonnal haza kell jönnie Irakból és Afganisztánból!
A Turulmadár tekintete azt üzeni nekünk, hogy végveszélyben vagyunk, hogy a szakadék szélén állunk. Hogy, sürgősen új választások, és nemzeti kormány kell! Hogy a magyar parlamentben, ebben a tragikus helyzetben nincs más tisztességes megoldás, minthogy mindenki, akinek számít ez a nemzet, visszaadja a mandátumát, és nem asszisztál tovább a pusztításhoz!
A Turulmadár kitárt szárnya azt üzeni nekünk, hogy mi, magyarok összetartozunk. Hogy ez a mi hazánk, amelyért a mi őseink küzdöttek, amely most csak nekünk nem térkép és nem rablótanya, és amelyet, ha mi igazak és erősek maradunk, akkor a mi unokáink fognak lakni.
A Turulmadár kiáltása azt üzeni nekünk, hogy fel kell ébrednünk végre hatvan éves álmunkból, hogy nem várhatunk másra, hogy itt az idő saját kezünkbe venni a sorsunk alakítását, mert csak magunkra számíthatunk.
Ezt jelenti nekünk a Turul. Követeljük ezért a XII. kerületi önkormányzattól, hogy ez a tér, amelynek ma nincs neve, legyen innentől fogva Turul-tér. Ennek eldöntéséhez ugyanis nincs szükség a főváros jóváhagyására, és szégyenszemre nincs is ilyen tere Budapestnek! Ha itt Turul tér lesz, akkor azzal a kerület nyomatékát adja annak, hogy ez a szobor, ha tetszik, ha nem, vagy így, vagy úgy, de állni fog. És itt fog állni.
Itt fogja hirdetni, a tér és a szobor együttesen, hogy él még a magyar. Hogy korán jöttek, akik temetni akarták, hogy korán örültek, akik elveszejtését üdvözölték, hogy mind megszégyenültek, akik nem számoltak a Turul népének feltámadásával. Hogy a megpróbáltatásokat kiálltuk, és nem megtörtünk benne, csak még erősebbek lettünk! Hogy meghallgattatott tengernyi imánk, legfőképp az, amelynél nincs ma egy magyarnak gyönyörűbb fohász:
Adjon az Isten!
Vona Gábor
Elhangzott: 2008. július 24. Budapest, XII. kerület, Turul-szobor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése