Egy kicsit furcsa a cím, de mindjárt kiderül, hogy miért! Tegnap délután a gesztelyi polgármester megemlítette, hogy most nagy szükség lenne a Magyar Gárdára. Ezt hallva rögtön felajánlotta a segítségét a Magyar Gárda borsodi századának kapitánya Egyed Zsolt. Az akcióhoz több megye gárdistái és a Borsod megyei Jobbik Magyarországért Mozgalom is csatlakozott. Tizenkét óra alatt megszerveztük a csapatot és ma reggel már a gátakon voltunk. Közel 150 gárdista és 60 jobbikos vesz részt jelenleg is a település védelmében.
A Magyar Gárda összefogását bizonyítja, hogy még a legtávolabbi megye is képviselteti magát! Szeretnénk köszönetet mondani Zala, Békés, Szabolcs, Hajdú, Győr-Moson, Komárom, Pest és Borsod gárdistáinak! Gesztelyről közmunkások vesznek részt a védelemben, többségük roma származású. Itt nincsenek ellentétek és atrocitások. Mindenki vállvetve dolgozik a település védelmében. Talán ezért nem jött egyetlen televízió vagy újság sem! Bezzeg Szikszón a vérszagra keselyű módjára összegyűltek. Miért nem hír az, hogy a Gárda és a Jobbik, a romákkal teljes egyetértésben rakodják a homokzsákokat a gáton?
A polgármester elmondása szerint eddig minden árvíznél kijöttek a televíziós társaságok! Most valamiért messze elkerülik Gesztely határát is! Ennyit a „kiegyensúlyozott” újságírásról.
Nagy büszkeség töltött el mindenkit mikor megtudtuk, hogy ilyen gyorsan még soha nem volt ennek a gátszakasznak a védelme kiépítve. Gyönyörű látvány volt mikor csatárláncban felváltva láttam a gárdistákat és a romákat. Hol van az a híres „fasiszta veszély” ilyenkor? Talán az egész csak egy szűk érdekcsoport szándékos félrevezetése. Az árpádsávos lobogók alatt senki sem félt. Most bebizonyítottuk, hogy a magyarság összefogása mire képes.
Délután megérkezett Vona Gábor a Jobbik és a Magyar Gárda elnöke. Miután a polgármester tájékoztatta a kialakult helyzetről, ő is homokzsákot ragadott és beállt a sorba. Tekintetemmel hiába kerestem Gy. Ferencet vagy O. Viktort nekik biztos halaszthatatlan dolguk van valahol máshol. Pedig a víz nem jobbos és nem balos! A víz az víz, és jön! Fárasztó dolgunk van, de megéri, mert az emberi élet és az település védelme rendkívül fontos feladat! Ez egy nagy lépés mindannyiunk számára! A sokat emlegetett nemzeti összefogás itt és most felszínre tört. Már nem lehet eltaposni és elnyomni. Egy közös cél mindenkit összefog. Egy elemi erő, amivel szemben állunk, de le tudjuk győzni, csak akarni kell, és bízni a jó Istenben, hogy erőt adjon nekünk!
A legények a gáton vannak!
Balla Gergő,
Jobbik Magyarországért Mozgalom tiszaújvárosi elnöke
"Dagadnak benned árvizes erők..." - a Magyar Gárda a gátakon: helyszíni beszámoló a Hernád partjáról (Képgalériával!!!)
Gesztely, szombat reggel 8.30: csattognak a bakancsok a falu határában. Fekete nadrágos, Árpád-sávos kendőt viselő férfiak és nők várakoznak a Hernád hídjánál. Buszokkal hozzák a gárdistákat és a jobbikosokat. Folyamatosan érkeznek Borsodból, Szabolcsból, Zala megyéből, Békésből, Hevesből. Nagy dolog készül.
Néhány száz méterrel távolabb cigányok gyülekeznek. Arcuk elszánt, tekintetük kemény. Valami jelre várnak.
A gesztelyi polgármester, Hompoth Imre feszülten telefonálgat, fényképezőgépek villannak. A helybeliek házaikba húzódnak vissza.
Aztán a rendezett sorokban álló gárdisták, mintegy 100-an, parancsot kapnak: indulás! 
Erre a cigányok vezetője is int, gyerünk! Övéi seprűt, lapátot ragadnak, s megindulnak a piros-fehér kendősök felé.
A két csoport lassan összeér. Az izgalmat harapni lehet. Gárdisták és cigányok bizonytalanul méregetik egymást. A háttérben szél fodrozza a Hernádot.
9 óra: lendülnek a lapátok, feszülnek az izmok. Cigány fiú tartja a vízhatlan zsákot, gárdista tölti. A feszültség oldódik, de még kevés szó hallatszik. Fólia kerül a töltésre, egyre magasabb a homokzsák-kupac. A Hernád centiméterenként oson kifelé medréből.
12 óra: a Nap egyre forróbban tűz. Egyre fáradtabbak a karok, egyre nehezebb a lapát, de egyre oldottabb a hangulat magyarok és cigányok között. Rutinmozdulatokkal dobálják a megrakott zsákokat a traktorra, a gátépítő „lánc” vegyes összetételű. Előkerül a szendvics, a tea. Mindenkinek jut.
- Ezt filmezzék le, ahogy a cigány cigarettát ad a magyarnak. Hadd lássa mindenki! – szólít meg bennünket a cigányok vezetője. Várjanak, felveszem a zöld mellényt, hogy lássák, én vagyok a főnök. – teszi hozzá nevetve.
16 óra: Gesztelyen a töltés megerősítése lassan befejeződik. Egy szőke kisfiú Árpád-sávos és jobbikos zászlókat lobogtat a munkások között. Egy szurtos képű cigány fiúcska vágyakozva nézi. Ők nem barátkoznak. Mintha tartanának egymástól.
Közben megérkezik Vona Gábor, a Jobbik és a Gárda elnöke. Adjon az Isten! köszöntésére egyik oldalról dörren a Szebb jövőt!, a másik oldalról a Munkát, kenyeret!
A folyó már egy méterrel szélesebb, mint kora reggel.
17 óra: visszatér a polgármester. Megköszöni a segítséget a Gárdának, a Jobbiknak és a helyi cigányságnak. Rögtönzött fórum szerveződik a töltésen. Magyarok és cigányok odasereglenek Vona Gábor és Hompoth Imre köré. Mindenkinek van kérdése. Egy gárdista megkérdezi a zöld mellényes cigány vezetőtől, miért nincs itt Kolompár Orbán. Hisz lenne munka bőven, a Hernád pedig nem válogat: viszi a fehér és viszi a cigány házát is. A zöld mellényes zavartan tekintget a polgármesterre, de a végén csak kiböki:
- Elég baj az nekünk, hogy ilyen a helyzet. Mi itten egyformán rettegünk. Itt vannak az uzsorások, kizsákmányolják a cigányságot. Odaállnak a hivatal elé, azt’ elszedik a pénzt attól, aki segélyből él. Mi tisztességesen dolgozunk, de sok a szegény.
- Tudja, melyik párt kezdeményezett népszavazást az uzsora visszaszorítása érdekében? – ragadja meg az alkalmat Vona Gábor. A Jobbik. Azért, hogy véget vessünk a tarthatatlan állapotoknak.
- Tudjuk, hallottunk róla. – bólogat egy cigány férfi.
Közben megjelenik két egyenruhás rendőr. Mindenki ismerősként köszönti őket.
- Ugye, értitek, hogy cigánybűnözés alatt nem minden cigány bűnösségét értjük? – veszi át a szót egy idősebb gárdista.
- Persze, mi nem vagyunk bűnözők. De vannak sokan, akik azok. – mondja a zöld mellényes.
- Vannak bizony. – helyesel a polgármester úr. A minap egy falubeli cigány srác a biciklijén egy hatalmas zsákot tolt. Szóltam a Zolinak – mutat az egyik rendőr felé, nézze már meg, mit cipel. A zsák tele volt keresztekkel, feszületekkel. Kifosztotta a temetőt, s az átvevőhely felé igyekezett éppen. Az ilyen ember egy elvetemült senkiházi. Nincs rá jobb szó. – ítél Hompoth Imre.
- Én épp’ a másik temetőben voltam. – sóhajt egy cigányember. Én vagyok a gondnok. Az a gazember még a saját nagybátyjának a sírját is meggyalázta. De majd elrendezzük. – mondja sejtelmesen.
Kerestük a tévékamerákat, újságírók hadát. Hisz napok óta másról sem hallani, mint a rendkívüli árvízveszélyről. Kérdésünkre, miért nincs itt a média, Hompoth Imre legyint:
- Tegnap voltak. Az összes tévé, rádió itt nyüzsgött. Mondtam nekik, hogy holnap jöjjenek, akkor lesz mit filmezni. Jönnek a gárdisták segíteni, mert a Hernád szombat este tetőzik.
Erre úgy eltűntek, mint a kámfor. Ma egyetlen rádió keresett, senki más. – sóhajt.
Ha a Gárda nem lenne itt, nagy bajban lettünk volna. A négy helybélivel meg a cigánysággal soha nem értünk volna a munka végére. – jelentette ki a polgármester.
- Az nem hír, hogy itt vagyunk, és segítünk. – tör ki indulatosan egy gárdista. De mi nem is azért csináljuk, hogy benne legyünk a tévében. Segíteni akarunk, mert erre esküdtünk. Inkább nem jönnek ki kamerával, nehogy a tévénéző meglásson egy gárdistát, amint dolgozik? Csak a szikszói rendezvény a hír? S az is elferdítve. Azt egy médium sem teszi hozzá, hogy azért jelentünk meg a főtéren, mert nem adtak termet a bemutatkozásunkhoz. Ez ellen tiltakoztunk, nem masíroztunk. Ej, mindegy. Nem kell nekünk magyarázkodni. Számoljon el az magával, aki hazudik! – zárja mondandóját.
18.30: még egy utolsó csoportkép készül a magyar-cigány összefogásról, majd a gárdisták felállítják a hátvédsort, akik itt maradnak éjszakára ügyeletben a gesztelyi töltésen. A messziről érkezettek hazaindulnak, hisz útban van a friss erő Budapestről, Pest és Fejér megyékből. A Borsodiak és a Szabolcsiak pedig elindulnak a szomszédos Ócsanálosra, hogy ott is besegítsenek a helyieknek.
19 óra: hatalmas földhegy magasodik az ócsanálosi töltés mellett. Amerre a szem ellát, fehér homokzsák-sor világít a szürkületben. A Hernád még békés, éjfél körül várják a tetőzést. A gárdisták körülfogják az óriási földkupacot, s itt is megindul a munka.
19.30: megérkezik Dósa István, a Gárda főkapitánya és a budapesti különítmény. Dósa István egyeztet a katasztrófavédelem három, helyszínen lévő munkatársával. Pillanatok alatt megszervezik, ki hova menjen, hol van még erősítésre szükség.
A homokhegy látványosan apad. Egy helybéli hölgy megjegyzi, ilyen hamar és szervezetten még egyetlen évben sem végeztek az előkészületekkel. Kéri a munkásokat, most már pihenjenek, menjenek vacsorázni az iskolába, mert éjfélig úgysem történik semmi lényeges.
20.15: az ócsanálosi iskolából szállingózó illatok jelzik az éhes gyomroknak az estebéd kezdetét. Kolbászos paprikás krumpli a menü puha kenyérrel és csalamádéval. Kávé, víz és sör is jut a vacsora mellé.
Az ongai iskola tornaterméből ideiglenes szálláshelyet alakított ki a helyi önkormányzat, hogy legyen hol megpihenniük a segítőknek az éjszakai műszak előtt.
21.30: a néhai földhegy helyén csak néhány béka kuruttyol. A Hernád partján fáklyák világítanak, a hídról fáradt tekintetek pásztázzák a vizet. Az ég alja szürkés narancssárga, hangtalan villámok cikáznak, jelezve, hogy a távolban vihar tombol. A folyó még csendes, semmi sem utal arra, hogy néhány óra múlva akár dühönghet is.
22.00: megérkeznek a Pest és Fejér megyei gárdisták. Elfoglalják helyüket a gáton.
Kicsit sajgó szívvel indulunk vissza Budapestre. A panelrengetegben ismeretlen természet nyers ereje mágnesként vonz minket, de tudjuk, hogy a Hernád környékiek nagyon jó kezekben vannak.
Hazafelé megállunk Miskolcon tankolni. A benzinkútnál iszogató fiatalok érdeklődnek, mi is bulizni készülünk-e. Sáros cipőnket és nadrágunkat mutatva felvilágosítjuk őket, hogy árvízvédelmi munkálatokat végeztünk, mára nekünk épp elég volt a pörgésből.
- Tényleg? Jé, hol van árvíz? – kérdezi egyikük.
Miskolc és Gesztely 12 km-re fekszenek egymástól. Mit mondhatnánk erre?
Kedves Magyarország, fel kéne ébredni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése