Egy kedves idősödő ismerősömön élcelődnék.
Ahogy megy el felette az idő, gondolkodása meglassult és egyre körülményesebben intézi dolgait. Megfontoltabb lett és kényelmesebb, energiájával egyre spórolósabb, míg idejével annál kevésbé.
Mégis miért "bántom"?
Nem bántom. Csak egy példa arról, hogy amit megtehetne egy kis kellemes sétával, de inkább kitalálta az okosságot "két pont között nem a legkényelmesebb az egyenes". A-ból B-be íme.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése