Városmisszió


Város misszió micsoda ötlet mondhatnán.
És mondtam is, gondoltam: Tök állat kijut a katolikus liturgia az útcára és megismerheti az is ki még nem igen járt templomban.
Szép gondolat érintsük meg az útca emberét, mutassuk meg van még hit. Mutassuk meg tudunk még békét hozni ebbe az életbe, reményt adni, jövőt mutatni.
Halgathatunk egyházi énekeket, megismerhetjük a kegytárgyakat, jelképeket, jókat sztoriznak az egyház történelméről, papok baráti hangon elbeszélgetnek az érdeklődőkkel. Mondtam is elviszem a gyerekeket hamár nem viszem őket vasárnaponként templomba, (dolgozó ember vagyok nem...) itt az idelye.
A városban jártamban-keltemben...
...Ehelyett mit látok: Rock és különböző gagyi eggyüttesek énekeltek "jézus szeret"

Gondoltam: B-meg ezt eddig is tudtam, de behányok tőletek... ...ez nem lehet igaz ez a sz... ...az egésznek olyan hangulata volt, tudjátok mint azok a párosával bekopogós baszatlan-szentfazekak csak most rock-opera stílusban előadva, akiket elszoktunk küldeni melegebb irányba...

Felháborít, hogy a katolikus egyházba is betörnek a modern gondolatok.
Eddig a legvonzóbb vonása számomra a hagyományok megőrzése volt.
Templomba belépve, beszívva levegőét a múltunk ereje töltött el. Már nagyapánk, ükapánk, régi hőseink is ezen falak között jártak, szóltak azon szavakkal, mint ma mi is tesszük.

Nem reppelve kell előadni:

Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved;
Jőjjön el a te országod; * legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is.
A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma.
És bocsásd meg a mi * vétkeinket, miképen mi is megbocsátunk azoknak, a kik ellenünk vétkeztek;
És ne vígy minket kísértetbe, de szabadíts meg minket a gonosztól. Mert tiéd * az ország és a hatalom és a dicsőség mind örökké. Ámen!

1 megjegyzés:

H5N214 írta...

Olvasó: A liberalizmus belülről is fenyegeti a katolikus egyházat
2007-10-07. 18:29:16

A szavazásukkal kapcsolatos olvasói levél - véleményem szerint - nagyon jó. Pontosan rávilágít arra a problémára, ami az egyház(ak) pusztulásához fog vezetni: "Napról-napra több lesz a "liberális katolikus", és a szigorú katolikus valláserkölcsi elveket - melyek megőrzése egyébként a haza fennmaradása szempontjából is létfontosságú lenne! - fokozatosan kiszorítják a modernista nézetek. Én sokkal inkább ettől tartok, mert a "besúgók" ennél az Egyháznak csak kevesebbet tudnak ártani..."

Néhány esztendővel ezelőtt sikerült bejutnom egy barátommal egy katolikus ifjúsági találkozóra. Az ottani tapasztalataim a kedves olvasó véleményét teljes mértékben alátámasztják. Ott és akkor egy világ dőlt össze bennem: magam előtt láttam az erkölcsi fertő, a liberalizmus térhódítását az egyház(ak)on belül.

1. döbbenet: a kapuban egy "raszta hajú intéző" igazított útba bennünket, állítólag a Pázmányra jár (biztosan nem drogos, már a szemein is látni lehetett).

2. döbbenet: koncert is volt, melyen természetesen a Jóistent, Jézus Krisztust stb. dicsőítették. Hazaszeretetről azonban egy szó nem esett. Pedig az egyház(ak) állítólag nemzeti elkötelezettségű... (volt eddig a pillanatig számomra).

3. döbbenet: öltözködés, pólók feliratai: USA-zászló (akkor ez bizonyára a nemzetközi Taizé-találkozó volt, így érthető - a szerk.), Rózsaszín Pitbull zenekar (drogosok, javíthatatlan káromkodók, ateisták), mindenféle internacionalista, globalista cuccok tömkelege.

4. döbbenet: kíváncsi voltam, vajon ezek a hívő emberek - melyek között sok papnövendék is volt - miről beszélgetnek, milyen közös témájuk lehet. Nem tagadható, hogy teológiai értekezést is hallani lehetett. De másutt szóba került a Mónika-show legutóbbi adása, amin - úgy tűnt - nagyon jól elszórakoznak a "nyáj" tagjai. Egy másik csoportosulás egyéneit éppen egy amerikai horror legvéresebb cselekményei izgatták.

5. döbbenet: egyetlen egy MAGYAR LOBOGÓT sem lehetett látni, helyette a már említett amerikai zászlók jelezték, hogy Magyarország területén vagyunk.

A konzervativizmusnak tehát nyoma sem volt. Vagyis volt: leültem, leültünk egy kispap mellé, aki csendesen üldögélt. Döbbenetem hatására kénytelen-kelletlen rákérdeztem ezekre a dolgokra. A kispap egy szerény - mint kiderült, nemzeti elkötelezettségű -, az "eredeti és kívánatos" szellemiség képviselője volt. Elmondta, hogy sajnos ez a világ már megfertőzte "leendő kollégái" egy jelentős részét, így egyre kevesebb olyan papra számítsak, akik önfeláldozó módon készek a nemzetet és híveiket szolgálni. Mivel egy jó 20-25 percet diskuráltunk, így rászántam magam, hogy megérdeklődjem: - Ugye itt nem drogoznak? - a kispap rám nézett, elmosolyodott, de ez amolyan kényszerű mosoly volt, és mindent
kifejezett.

Elköszöntünk, és tovább folytattuk utunkat. Pár emberrel még váltottunk néhány szót, de nem igazán szerény polgároknak tűntek, nem néztük volna ki belőlük sosem, hogy ők megingathatatlan hívők. Sokkal inkább passzoltak volna egy valóságshowba a napszemüvegükkel, globalista viselkedésükkel, valamint "nagy és semmitmondó dumájukkal".

Hazafelé menet felötlött bennem, hogy most a leginkább konzervatívnak tartott katolikusok rendezvényén jártunk. Vajon milyen állapotok jellemezhetik református, evangélikus stb. egyházakat? A liberalizmus tehát megjelent, "dolgozik" és mindez - előbb vagy utóbb - az egyház(ak) tönkremenetelét fogja eredményezni.

Kedves Egyháziak! Nem kellene minden magát hívőnek gondoló aljanépet beengedni a sorai(n)kba! Ha nem ismerték volna fel, szorgos kezek már ássák a kereszténység sírját. A közel-keleti sírásókat pedig - azt hiszem - mindannyian ismerjük.

Üdvözlettel:
Sz. M.
"Cum Deo Pro Patria Et Libertate"

(Kuruc.info)