Városmisszió

Város misszió micsoda ötlet mondhatnán.
És mondtam is, gondoltam: Tök állat kijut a katolikus liturgia az útcára és megismerheti az is ki még nem igen járt templomban.
Szép gondolat érintsük meg az útca emberét, mutassuk meg van még hit. Mutassuk meg tudunk még békét hozni ebbe az életbe, reményt adni, jövőt mutatni.
Halgathatunk egyházi énekeket, megismerhetjük a kegytárgyakat, jelképeket, jókat sztoriznak az egyház történelméről, papok baráti hangon elbeszélgetnek az érdeklődőkkel. Mondtam is elviszem a gyerekeket hamár nem viszem őket vasárnaponként templomba, (dolgozó ember vagyok nem...) itt az idelye.
A városban jártamban-keltemben...
...Ehelyett mit látok: Rock és különböző gagyi eggyüttesek énekeltek "jézus szeret"

Gondoltam: B-meg ezt eddig is tudtam, de behányok tőletek... ...ez nem lehet igaz ez a sz... ...az egésznek olyan hangulata volt, tudjátok mint azok a párosával bekopogós baszatlan-szentfazekak csak most rock-opera stílusban előadva, akiket elszoktunk küldeni melegebb irányba...

Felháborít, hogy a katolikus egyházba is betörnek a modern gondolatok.
Eddig a legvonzóbb vonása számomra a hagyományok megőrzése volt.
Templomba belépve, beszívva levegőét a múltunk ereje töltött el. Már nagyapánk, ükapánk, régi hőseink is ezen falak között jártak, szóltak azon szavakkal, mint ma mi is tesszük.

Nem reppelve kell előadni:

Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved;
Jőjjön el a te országod; * legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is.
A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma.
És bocsásd meg a mi * vétkeinket, miképen mi is megbocsátunk azoknak, a kik ellenünk vétkeztek;
És ne vígy minket kísértetbe, de szabadíts meg minket a gonosztól. Mert tiéd * az ország és a hatalom és a dicsőség mind örökké. Ámen!