„Egészségbiztositási pénztárakról…”

A tervezett egészségbiztosítási pénztárakról szóló törvény alkotmányossági vonatkozású törvénysértéséről

Köztársasági Elnök 2007. december 27-i, Dr. Szilli Katalin elnök asszonynak címzett irata 8. pontja szerint az Országgyűlés által 2007. december 17-én elfogadott, az egészségbiztosítási pénztárakról szóló törvényt az alábbiakat kérve küldte vissza az Országgyűlésnek:

„Kérem az Országgyűlést, hogy a törvény újratárgyalása során egyrészt pótolja a törvényalkotás hiányosságait. Tekintettel a törvény tárgyának jelentőségére, valamint a jogalkotási eljárás hiányosságaira ezt az orvoslást az államszervezet demokratikus működésének biztosítása megköveteli.

Másrészt kérem az Országgyűlést, hogy fontolja meg a tartalmi kifogásokat is: különösen a garanciák hiányát, a törvény működőképességét biztosító részletszabályok teljes hiányát, a verseny korlátozottságát, és a mindebből, valamint a hatásvizsgálat hiányából fakadó bizonytalanságot és kockázatot. Csak ezek kiküszöbölésével lehet annak a bizalomnak és társadalmi támogatásnak kialakulására számítani, amely nélkül sem az egészségbiztosítás átalakítása, sem a kikerülhetetlenül előttünk álló nyugdíjreform nem lehet sikeres.”

Az ily módon Országgyűlésnek visszaküldött törvényt a jövő heti parlamenti ülésen mindenképpen újra elfogadni szándékozó parlamenti pártok érvelése az, hogy mivel a Köztársasági Elnök az előzetes normakontroll kérelmezése helyett az Országgyűléshez megfontolásra visszaküldés lehetőségével élt, a törvénnyel kapcsolatosan a Köztársasági Elnöknek alkotmányossági aggályai nem merültek fel.

A Köztársasági Elnök Úr levelének teljes átvizsgálása alapján ellenben azzal magyarázható a megfontolásra visszaküldés az alkotmánybírósági megkeresés helyett, hogy a törvény sem a törvény-előkészítési, sem a törvényhozási eljárás során megkövetelt törvényesség minimális követelményének sem felelt meg, azaz olyan állapotban volt, hogy Alkotmánybírósági eljárás kezdeményezése ezért nem volt indokolt.

Formai kifogásait a Köztársasági Elnök Úr irata 2. pontjában is ismertette, majd a 3. pont első bekezdésében a következők szerint foglalta össze:

„A jogalkotási eljárás garanciái a megalapozott és egyetértésre számító döntéshozatalhoz elengedhetetlenek. A törvényalkotás folyamán az érdekelt társadalmi szervezeteket és érdekképviseleteket – többek között alkalmas határidők megállapításával is – olyan helyzetbe kell hozni, hogy megalapozott véleményt adhassanak a tervezetről. A Törvény esetében szakmai szervezetek nem, vagy megkésve kaptak tájékoztatást a készülő Törvény szövegéről, és – főleg az orvosi szakmai kollégiumok számára – nem állt rendelkezésre elég idő a véleményezésre.”

Feltételezem azt, hogy a jövő héten újból elfogadni készülő parlamenti kormánypárti képviselők is olvasták az Elnök Úrnak ezeket a megállapításait, tudják azt, hogy ezek a megállapítások ténylegesen a Köztársasági Elnök Úrnak alkotmányossági aggályait jelentik, és azt is tudják, hogy csupán azért nem állapította meg a törvénynek véleménye szerinti alkotmánysértéseit, mert Köztársasági Elnökként erre a megállapításra lehetősége az Alkotmány szerint nincs biztosítva.

Annak érdekében, hogy ne lehessen félremagyarázni a Köztársasági Elnök Úrnak világos álláspontját a törvény és alkotmánysértésekkel kapcsolatban, indokoltnak látom a „társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak és a társadalombiztosítás szerveinek állami felügyeletéről” szóló törvénnyel kapcsolatosan Alkotmánybíróság által hozott 50/1998. (XI.27.) határozat indokolása után következő különvéleményét Dr. Ádám Antal alkotmánybírónak ismertetni:

„Az Alkotmány 4. §-a alapján: A szakszervezetek és más érdekképviseletek védik és képviselik a munkavállalók, a szövetkezeti tagok és vállalkozók érdekeit. A szakszervezetek és más érdekképviseletek ezáltal alkotmányi alapintézménynek minősülnek.

Az Alkotmány 2. § 1. bekezdése pedig megállapítja: „A Magyar Köztársaság független demokratikus jogállam.” Az Alkotmány előbb idézett rendelkezései folytán a magyar demokratikus jogállamban a törvényalkotó köteles az érintett szakszervezetekkel, illetve más érdekképviseletekkel végzendő egyeztetés után törvényben megállapítani, hogy ezek a szervezetek milyen egyetértési, véleményezési, kifogásolási és egyéb jogosítványokkal rendelkeznek a rendeltetésüket érintő életviszonyokra és intézményekre vonatkozó jogszabályok előkészítése és alkalmazása során. Ezt a kötelezettségét alátámasztja és megerősíti több olyan érdek-képviseleti tárgyú nemzetközi jogi okmány, amelynek Magyarország jelenleg is kötelezettje, illetve a jövőben részese kíván lenni. Az ilyen nemzetközi jogi kötelezettségeknek alkotmányos jelentőséget tulajdonit az Alkotmány 7. § 1. bekezdése, amely kinyilvánítja: „A Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, biztosítja továbbá a nemzetközi jogi kötelezettségek és belső jog összhangját.”

Sajnos a törvényalkotó az Alkotmány 7. § 2. bekezdésének előírása ellenére a rendszerváltozás óta eltelt közel egy évtized alatt nem fogadta el a jogalkotás rendjéről szóló új, korszerű törvényt. Az Országgyűlés azonban nem helyezte hatályon kívül az 1987-ből származó jogalkotási törvény (továbbiakban: Jat.) 20. §-át, amely szerint „ jogalkalmazó szerveket, a társadalmi szervezeteket és az érdekképviseleti szerveket is be kell vonni az olyan jogszabályok tervezetének elkészítésébe, amely az általuk képviselt és védett érdekeket, illetőleg társadalmi viszonyokat érintik.” Álláspontom szerint az Alkotmány 4. §-a és a Jat. 20. §-a között szoros alkotmányossági összefüggés áll fenn. Mivel a jogalkotó az 1998. évi XXXIX. törvény előkészítésekor nem teljesítette a Jat. 20. §-ában előirt kötelezettségét, alkotmányossági vonatkozású törvénysértést követett el. Az Alkotmánybíróságnak ezért meg kellett volna állapítania eme alkotmányi vonatkozású törvényi rendelkezés sérelmét.

Annak megítélése már az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörébe tartozik, hogy ez az eljárási törvénysértés milyen jogkövetkezményt eredményez az elfogadott törvény érvényességére vonatkozóan

A Köztársasági Elnök Úrnak 2007. december 27-i levele tartalmánál fogva ugyanezen alkotmánysértésekre is utal, ezek mindenképpen megvalósulnak az esetben, amennyiben jövő héten az Országgyűlés a törvényt újólag elfogadja. Mérlegelni az Alkotmánybíróságnak az alkotmánysértés megállapítása során immár azért nem kell, mert már 1998-ban is Dr. Ádám Antal alkotmánybíró joggal hivatkozott fenti különvéleményében arra, hogy a nemzetközi jogi kötelezettségek is indokolják az Alkotmány ide vonatkozó rendelkezéseinek fentiek szerint betartását, és az ezt követően történt Unióba csatlakozásunk óta eltelt időszakban bekövetkezett változások az alkotmánysértés tényét kétségtelenné teszik.

Célom az jelen iratommal, hogy a törvényt elfogadó országgyűlési képviselők ne hivatkozhassanak később arra, hogy nem tudták a szavazáskor azt, hogy alkotmánysértően jártak el, azaz ne mondhassák azt, hogy gondatlanul okozták azt a kárt, ami egy későbbi Alkotmánybírósági határozat hatálybalépéséig mindenképpen bekövetkezik.

Siófokon 2007. február 6. napján. Tisztelettel:

Dr. Léhmann