Tegnap kimentem a demonstrációra, mert ugye: A jelenlétünkkel mutathatjuk meg, nem tetszésünk a kormánynak, a világnak, jelenlétemmel mutatva meg szolidaritásom.
Meg persze minél többen vagyunk annál hangosabban hallathatjuk szavunk, annál erősebbek leszünk.
Ezekkel a gondolatokkal és azzal a reménnyel teli szívvel közelítettem meg a helyszint, hogy sok-sok ezer ember van már a Kossuth téren az Alkotmány utcában. Hold utcából értem derékba az Alkotmány utcát és mit látok: semmit nem látok, vagyis senkit nem látok illetve csak a Kossuth tér és Alkotmány utca sarkán látszott felderengeni a szolidaritás fáklyái. Odaérkezésemkor már (még csak) 2-3000 ezres lehetett a tömeg, de már ekkor megmutatkozott színessége. A viaszfáklyák fényében úszó teret körbe járva, sok szakszervezetis ember láttam eljönni a demonstrációra, ahhoz képest viszont nagyon keveset, hogy milyen sok szervezet csatlakozott a demonstrációhoz. Persze mindenki képviselte magát egy-egy emberrel, zászlóval vagy transzparenssel. A szivárványos zászló mellet ott lebegett az Árpádsávos mellette békében megfért a rendvédelmi szervek független szakszervezete az öreg Kádárista bácsi mellet az ifjú hazafi…
Azon gondolkodtam, mit ma itt láthatunk a parlament előtt, azt még előttünk nem láthatta senki más. Milyen felemelő és rendkívüli szolidaritást mutatnak az emberek. Hatalom ellen jobbos és balos és azok kik nem politikai meggyőződésük, hanem saját igazság érzetük hozott ma ide ki.
A rendezvény békésen zajlott a már szinte ilyenkor kötelező „gyurcsány takarodj” bekiabálásokkal tarkítva.
Eközben szépszámmal összegyűltünk. A tiltakozók száma több ezerre duzzadt, de nem rendkívülivé és főként nem rengető erejűvé. Bebizonyosodott számomra, hogy mint már írtam máskor az igaz lehet: ...bár a sorsát apátiával figyelő honfitársaink, akkor se mennének az utcára, ha az árak máról holnapra 100%-al emelkednének… …Ha a kormány törvényt hozna, hogy minden első szülött gyermeket áldozzanak fel egy vörös oltáron ez a birka magyar nép, fogná gyermeke kezét és ő maga vinné az oltár elé… … Ki kellene mozdulni a tv-elől és nem ott jártatni a pofánkat, hanem szembeállni a hatalommal és képébe üvölteni: Takarodjatok! Sztrájkolni, ellenállni, harcolni...
De nem is szaporítanám tovább a szót.
A rendezvény elhagyva és hazaérkezve, gondoltam megnézem, mit mond a média.
Döbbenek a rendőrség, oszlat. De ez már legyen egy másik történet, egy másik felháborodás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése