Éppen lefeküdtünk volna, mikor az asszony szólt, hogy ég a lámpa a garázsban. Kinézek, és látom ám, hogy négy markos cigány legény serényen hordja kifelé a cuccaimat, aztán rakják az utcán ácsorgó teherautóra.
Kapom a telefont, hívom az óberhét, de azt mondja egy zsernyák, hogy momentán egy szabad kocsijuk sincs, de nyugi, amint lesz, jönnek, és már le is tette.
Nekem meg a fejem tetejébe akadt az adrenalin azonnal, úgyhogy ismét felhívtam a szervet. Mondom neki, az előbb telefonáltam, hogy jöjjenek, de már nem kell sietniük. Ugyanis fogtam a puskámat, és lepuffantottam mind a négyet, helyszínelni meg tényleg ráérnek később is.
No, le se tettem a kagylót, négy rendőrautó már ott is volt a házunk előtt, plusz a mentő.
El is kapták a betörőket ízibe.
Az egyik rendőr, aki velem is hajlandó volt szóba elegyedni megjegyezte:
- Mintha azt mondta volna, hogy lelőtte mind a négyet.
Mire én:
- Maguk meg valami olyasmit, hogy nem tudnak küldeni senkit...
2 megjegyzés:
lám nem esett a fejire,
talpraesett ám a köznép.
széles körbe' okítni s szabadalmaztatni kén'
ezt s a hasonló módszereket.
Van igazság alapja, volt is egy hasonló eset. A történetben részvevő személy most X lesz. X a barátaival elment a helyi plázába. Ott cigány nők árultak naptárakat. nem hagyták békén őket, majd mikor sikerült lerázniuk hívták a rendőröket. Egy hölgy felvette a telefont. X mondta neki hogy engedély nélkül árulnak, rá kéne nézni. A hölgy megkérdezte hogy mi a baj? X-azt válaszolta sokadszorra hogy engedély nélkül árulnak. Természetesen ismét megkérdezte tőle hogy mi ezzel a baj. Majd később ismét felhívták a rendőrséget. X megpróbált romásan beszélni majd azt mondta a telefonba hogy pár cigány nővel együtt vannak és néhány bőrkabátos nem hagyja őket békén. Erre a hölgy azonnal kapcsolta a rendőrkapitányságot, majd nekik elmondták a naptárárulós dolgot.
/Megtörtént eset alapján./
Megjegyzés küldése