Átütő siker a magyar termék

Átütő siker a magyar termék

Hazánkat elárasztották a legsilányabb minőségű áruk, melyek nemcsak egészségünket veszélyeztetik, hanem olcsó dömpingáraik és silány minőségük következtében ellehetetlenítették a magyar termelőket, vállalkozókat, és ezzel nemzetgazdaságunknak, nemzettudatunknak is óriási kárt okoznak. Hazai termékek híján függőségünk immár állandósult a külföldi áruktól, illetve az előállító országok gazdasági-politikai helyzetététől, így a magyar gazdaság szereplői és hazánk polgárai egyaránt kiszolgáltatottakká váltak. Egy pénzügyi világválság idején ez nyilvánvalóan súlyosabb gond, mint eddig valaha.

A boltok polcain található áruk túlnyomó része nem Magyarországon készült, előállítóik külföldi cégek, melyeknek tekintélyes hasznot hajt az előállításból származó bevétel. Az ebből származó bevételt azonban kiviszik az országból, tehát abból más nemzetek polgárai részesednek. A kereskedelmi cégek döntő többsége szintén külföldi kézben van, így a termék eladásából eredő bevétel sem a magyar vállalkozókat gazdagítja, a hazai kereskedelem kénytelen beolvadni a multinacionális csoportokba, különben csődbe megy. Mindezek figyelembevételével megállapíthatjuk, hogy a magyar vásárlók fizetik meg mások jólétét.

Az eddig jobbára ismert információkon túl ezen a ponton fontos tisztázni, hogy a magyar termék vásárlása nemcsak azért fontos, mert magyar munkaerő szükséges az előállításához, így munkát ad a magyar embereknek, hanem azért is, mert a termék előállítója helyben adózik, így hozzájárul hazánk költségvetéshez. Továbbá logikus, hogy nem terheli a messziről történő ideszállítás költségeit a vásárlóra, élelmiszerek esetén pedig egészségesebb, amit nyújt, mert áruja nem feltétlen tartalmaz mesterséges, frissen tartó adalékanyagokat. Ráadásul a honi áru a magyar igényeknek felel meg, így nem a vásárlót kényszeríti alkalmazkodásra, hanem a termelőt ösztökéli a vevő igényeinek kielégítésére. Emellett megakadályozza a vidék elsorvasztását, lehetőséget nyújt a megújulásra, így nem vész kárba az évszázadok alatt felhalmozott tapasztalat és tudásanyag.

Nyilvánvaló: egyelőre nem várható el a vásárlótól, hogy kizárólag magyar terméket vásároljon, mert számos áruféleséget nem tudna itthonról beszerezni. Józan ésszel senkitől nem várható, hogy mondjon le alapvető szükségleteiről, mert az azt kielégítő cikkeket nem hazai cég gyártja, azonban saját jól felfogott érdekében előnyben részesítheti a hazai termékeket.

A felsorolt érvek szükségessé teszik, hogy felhívjuk társadalmunk figyelmét a honi termékek előnyeire, ezért több petíció aláírói javasolták, hogy minden év szeptember 21-e, Széchenyi István születésnapja legyen a Magyar Termék Napja. Felkérték a magyar polgárokat, hogy ezen a napon csak magyar terméket vásároljanak, így demonstrálva kiállásunkat a hazai termelőkért, vállalkozásokért, munkavállalókért, a magyar gazdaságért! Kezdeményezték továbbá, hogy e nap legyen a parlament által törvénybe iktatott hivatalos ünnepnap. Emellett a kezdeményezők vállalják, hogy listát állít össze azokról a gyártókról, termelőkről, kereskedőkről, akik a következő kritériumoknak megfelelnek:

- a gyártás, termelés helyszíne Magyarország,

- az áru előállításában magyar emberek vesznek részt,

- az alapanyag legalább 60%-a magyar forrásból származik (élelmiszer esetén 90%),

- a cég Magyarországon lett bejegyezve, Magyarországon adózik,

- tulajdonosai (100%-ban) magyarnak vallják magukat.

Hozzátesszük, hogy ha az utóbbi 20 év során először létrejönne egy a fenti kitételek alapján összeállított „nemzeti szaknévsor”, a siker önmagában felérne egy fél nyertes választással! Ugyanis politikai helyzettől függetlenül kizárhatnánk életünkből a multinacionális, globális futószalagot.

Sajnos adott egy fogyasztói csoport is, akik elleneznek minden hasonló kezdeményezést: tiltakoznak minden olyan ellen, ami nem felülről irányított, meggyőződésük, hogy minőségi árut csak külföldön képesek előállítani, mi magyarok jobban tesszük, ha beletörődünk ebbe, és nem megyünk az árral szemben. Ők az a csoport, akik csak a pénztárcájukon keresztül látják az őket körülvevő világot vagy egyszerűen sznobok. Nekik nem mond semmit a guargumi, a melamin, ők nem ütköznek meg a kínai fokhagymán, a thaiföldi mazsolán.

A másik csoport a tudatos/féltudatos vásárló, akik ilyen-olyan megfontolásból megnézik, mit vásárolnak, inkább a saját és családjuk egészsége végett döntenek egy termék mellett. Vannak már közöttük olyanok is, akik többet látnak egy áruban, mint egy megvásárolandó cikket. Érzik a mögötte élő embert, aki előállította, a hazai gazdaság helyzetével is tisztában vannak, bár nem mindig hiszik el, hogy ők is hozzájárulhatnak valamilyen szinten a nemzeti értékek megmentéséhez. A felhívás leginkább hozzájuk szól, mert a jóra való hajlam mellett nekik szinte már csak a bátorítás hiányzik!

Z. Kárpát Dániel

(forrás: Karpatia havilap és www.nemtetiegyletek.hu)