HVIM,2009.03.15.

2009. március. 15. "Nem lehetünk eszköztelenek a harcban"

"Ami fontos, délután öt óra harminckor gyülekezzünk a Szent István téren, a Bazilika előtt, ahol 2006. október 23-án délelőtt az első nagyobb tüntető tömeg is összegyűlt. A helyszín be van jelentve, és ott a helye minden igaz szívű magyar hazafinak, nincs mit vesztenünk, nincs hova hátrálnunk. És még valami! Nekünk mindig úgy kell készülnünk, hogy bármikor kitörhet megint a „cirkusz”, és ha még egyszer eljön az, ami 2006 őszén volt, akkor nem lehetünk eszköztelenek a harcban. Mindenki tartalékoljon gyorsan elérhető helyen, erre az esetre!"

A linkre kattintve megtekinthetitek Budaházy György 12 pontból álló videóüzenetét:
vimeo.com/3562482
Hazafiak!
A „weimari” köztársaság haláltusáját vívja. Csúfos kudarcot vallott az országirányítás minden területén, és most egyetlen Istene a pénz is elfordult tőle, és számos egyéb válsága mellé felsorakozott a pénzügyi válság is. A legszörnyűbb rémálom lenne, ha úgy járnánk mint Argentína, ahol a teljes összeomlás után évekkel később is ugyanaz a tehetségtelen, alkalmatlan politikai elit szerencsétlenkedik, és az ország vergődik. Nekünk nem szabad hagynunk, hogy ide jussunk, és az összeomlást ne egy teljes megtisztulás és rendszerváltás kövesse! Nem szabad hagynunk, hogy az országunkat többszörösen tönkretevő vérszívó gazemberek megint túléljenek. És ha eljön a pillanat, nekünk kell megadni nekik a kegyelemdöfést. Ezért soha nem lankadhat éberségünk!
Közeledik március 15-e. Megint hallani fogjuk mindenhonnan, hogy méltóságteljesen kell ünnepelni. De mi nem feledhetjük, hogy minden nap, amit „méltóságteljességgel” töltünk a jelen helyzetben, az szemen köpése megelőző korszakok hazafias nemzedékeinek, akik nem haboztak akár fegyvert is fogni azért, hogy legyen magyar jövő. Hát még egy ilyen nap, amikor ’48-as hőseinkre emlékezünk, ez szinte parancs kell legyen számunkra, hogy ne hagyjunk nyugtot a nemzetvesztő gazembereknek!
Persze a nagybetűs NÉPünk megmozdulása ki tudja meddig várat még magára, és lehet, hogy – akárcsak tavaly október 23-án – most is, megint csak a legkeményebb hazafiak néhány ezer fős csoportja lesz, aki borsot mer törni a hatalom orra alá. De ez nem lehet indok számunkra a tétlenséghez! A hatalom törvényt szigorított ellenünk, hogy elvegye a kedvünket a szembeszállástól, de ez minket nem tántoríthat el. (Ebből is látszik, hogy az összeesküvés-gyártók zagyválásaival ellentétben nemhogy nem kell a hatalomnak a „balhé”, hanem kifejezetten irtózik tőle. Nem csoda, hiszen egyszer egy ilyen „balhé” végén még a lámpavason himbálózva találhatja magát.)
A nemzeti ellenállásnak minden mozdulatával szembe kell szegülnie az országrombolók akaratának. Ha úgy adódik, természetesen harcolunk, nem félünk a hazánkat bitorlók ávós hadától, de ha éppen nem, akkor is tántoríthatatlannak kell velük szemben lennünk, nem lehet elfogadnunk a ránk kényszerített jogszerűtlen intézkedéseket, hiszen ettől szoktak vérszemet kapni. Ami őket bosszantja, azt mi csináljuk, meg kell keserítsük az életüket (addig is, amíg tart), mert ők is ezt teszik a miénkkel! Felkészülteknek kell lennünk a jogainkból, és azokért körömszakadtáig ki is kell állnunk, még akkor is, ha jogtipró módon elvisznek, előállítanak érte. Nem számít. Semmit nem ismerünk el, mindenért panaszt teszünk, és feljelentjük őket. Ezért van a Nemzeti Jogvédő Szolgálat, hát hajrá, mindenkinél legyen ott a telefonszámuk. Arról a rendőröket mentegető okoskodásról pedig, hogy „nem a rendőrség tehet a dolgokról, nem ők az ellenségeink” annyit, hogy ők az országrombolók egyetlen támaszai, ha ők nem szolgálnák a rossz ügyet, már híre-pora nem lenne Gyurcsánynak.
Szóval nem akarják a hazaárulók, hogy meg legyenek tojással dobálva? Rendben, akkor mindenkinek elemózsiás táskával kell aznap Budapestre érkezni, benne tojás, sonka, szalonna, kenyér, hagyma, paprika, kinek mi az ízlése. Ez nem tilos! És meglátogatjuk Demszkyt is, meg akit csak lehet, és közben falatozunk, mert éhesek vagyunk, és ha úgy adódik „megkínáljuk” őket is, mert hátha ők is éhesek. És üvöltünk, és fütyülünk, mert jogunk van hozzá. A rendőrség nem akarja, hogy el legyen takarva az arcunk? Jól van, akkor mindenki csuklyában, vagy sállal, vagy betyárkendővel közlekedik aznap, mert SEMMILYEN JOGSZABÁLY NEM TILTJA! És mindenkinél van szűrőmaszk és védőszemüveg a könnygázhoz, meg kesztyű, mert EZT SEM TILTJA SEMMI! És ha igazoltatnak csak úgy – mert lesz ilyen bőven –, nem engedjük, hogy elvegyék ezeket tőlünk (ha mégis elveszik, panaszt teszünk, balhézunk), és nem engedjük, hogy igazoltatás alatt videózzanak minket, mert ehhez NINCS JOGUK, hátat fordítunk a kamerának, bármivel is fenyegetnek.
Március 15-én minél többünknek együtt kell mozognunk egész nap, ne veszítsük el egymást szem elől. Aki tud, már délelőtt tízkor legyen ott a Múzeum körút - Astoria kereszteződésnél. A Múzeum kertnél indítunk az állami ünnepségen, aztán jön a Petőfi-szobor Demszkyvel, ez után ki lehet ugrani a Hősök terére, ahol gárda avatás lesz és a Magyarok Világszövetsége tart rendezvényt, majd délután négytől ötig JOBBIK van az Erzsébet téren.
Ami fontos, délután öt óra harminckor gyülekezzünk a Szent István téren, a Bazilika előtt, ahol 2006. október 23-án délelőtt az első nagyobb tüntető tömeg is összegyűlt. A helyszín be van jelentve, és ott a helye minden igaz szívű magyar hazafinak, nincs mit vesztenünk, nincs hova hátrálnunk. És még valami! Nekünk mindig úgy kell készülnünk, hogy bármikor kitörhet megint a „cirkusz”, és ha még egyszer eljön az, ami 2006 őszén volt, akkor nem lehetünk eszköztelenek a harcban. Mindenki tartalékoljon gyorsan elérhető helyen, erre az esetre!
Huj, huj hajrá, találkozzunk március 15-én Budapesten, mert ez a mi városunk, és nem adjuk át az utcáit senkinek!

Budaházy György
Toroczkai László
Zagyva György Gyula