Budaházy szeptember 20

Hazafiak!

 

Első és legfontosabb, amit mondani akarok, hogy ne legyen kudarc élménye senkinek. Mert nincs miért.

Nézzük sorjában.

Gyurcsány kesztyűt dobott nekünk, és kihívott minket szeptember 6-ára. Aztán berezelt, és áttette a rendezvényét 20-ára, kétségbeesve keresve (és találva) szövetségest a cigányokban. Ez után át kellett rendezni sorainkat, és lényegében egy hét alatt megszerveztünk egy nagyrendezvényt (köszönet érte Zagyva Gyulának). A hősök tere jobban sikerült, mint az eddigiek, pörgős volt, nem volt vontatott. A kiadásainkra való összeg is néhány ezer forint híján meglett (köszönet érte minden adakozónak). Összejöttünk közel háromezren (az „álmaimban” várt tömeg ugyan nem volt ott, de a stabil bázis eljött), döntően tettre kész magyar fiatalok, miközben a chartások nyugdíjas partizánokból álló tábora a teljes kudarcnak nevezhető – mindössze 800 fős „eddigi legnagyobb” – cigánydemonstráció tagjaival együtt sem tett ki 3-4 ezernél többet. Így – ha még beszámítjuk a mi szerény anyagi eszközeinket, az övékéhez képest – a számháborút is megnyertük. A vonulásunk is demonstratív és erőt sugárzó volt, nem tudtak minket megfélemlíteni, sőt. Mire a Szabadság térre értünk, az ellenség is elsunnyogott. Magyar-cigány háború sem robbant ki, amit mindenki a falra festett előtte. Ezt a napot lényegében elbukták. Gyengék voltak, kevesen voltak, rosszul mutattak, ezt még a saját médiájuk is elismeri. Ebből az kell legyen a tanulságuk, hogy nem érdemes ellenünk szervezkedni, meg minket provokálni, mert abból csak tűz lesz. Ha békét akarnak (mint ahogy hangoztatják), akkor maradjanak otthon és csendben. Mindezek után miért kellene lelombozódnunk? Azért mert a rendőrség most rajtunk ütött? (Több médiumban is bemondták, hogy a rendőrség felszólítás nélkül kezdett oszlatni. Lehet, hogy tényleg az új harci gázukat akarták mindenképpen kipróbálni?). Ez igaz, velük szemben most nem tudtunk jól felállni, de ez a nap alapjában véve nem az ellenállás kontra rendőrségről szólt. Amiről alapvetően szólt, annak megfeleltünk.
Persze nem mondom, hogy nem hibáztunk. Nem számítottunk a Szabadság téren egy ilyen váratlan, és fegyelmezetlen balhékirobbantásra, főleg annak fényében, hogy a szurkolók hangadói is azt mondták a Hősök terén, hogy ma nem akarnak harcot. Mindegy, több rendező kellett volna, és jobban oda kellett volna figyelnünk a végére, ez a mi, a szervezők felelőssége, elnézést ezért mindenkitől. Persze megint hiányzott egy csomó embernél a már unalomig emlegetett védő alapfelszerelés, az egészségügyi maszk és zárt szemüveg. Továbbá véget kéne már vetni az utcai összecsapások során az értelmetlen pusztításnak. Az útszéli kis szemetes kukák kiborogatása nem alkalmas a rendőri rohamok megfékezésére, tudom, hogy sok emberben forr ilyenkor a tehetetlen düh, de ne így élje ki. Végül még annyi, hogy sajnálatos volt, hogy Kakuk Attila nem tudott felülemelkedni erre az alkalomra a MÖM-ös sérelmeken, és rendezvényünk színpadáról küldött fenyegetéseket a kuruc.infonak. Mint ahogy Lacival már kifejtettük, rendkívül káros az ilyen stílusú marakodás, és főleg nem itt volt a helye.
De testvéreim, a nemzeti ellenállás az nem egy újabb politikai párt, akinek meg kell nyerni az emberek tömegeit, polkorrektkednie kell, meg szavazatokat gyűjteni. A nemzeti ellenállás az egy válasz egy csomó vérlázító jelenségre, ami a hazánkban történik. Nekünk nem az kell fontos legyen, hogy jól jövünk-e ki a médiában. Nekünk arra kell összpontosítani, hogy a nemzetünk jövőjét ellehetetlenítő jelenségek mögött lévő csoportok rosszul érezzék magukat, érezzék magukon a szorítást, hogy előbb-utóbb feladják állásaikat, és elkotródjanak. És ha visítanak, és fröcsögnek ránk, akkor jó!
Még csak néhány éve születtünk meg! Persze, hogy nem vagyunk tökéletesek. 20-a után nekem is le kell most vonnom néhány tanulságot, és átgondolnom néhány dolgot. De nézzétek meg, Nyugat-Európában az anarchisták meg a bevándorló idegen söpredék tombol az utcákon. Ha mi feladjuk az utcát, ki veszi vajon majd át? Ezért nem szabad csüggednünk, okuljatok a tapasztalatokból, és szervezkedjetek, nem múlhat minden csak a hangadókon.
Bárhogy is lesz, amíg a jelenségek nem szűnnek meg, amik kiváltották, addig a nemzeti ellenállás sem fog megszűnni, ezen gondolkozzon el minden politikus!

Budaházy György