Eörsi Mátyás 10 pontja a magyar és a szlovák európai ügyek bizottságainak a találkozóján

Két ország közötti konfliktus előfordul. Nem ezzel van a baj, hanem azzal, ha nem találnak európai megoldást.
1. Ha a rendőrség nem jogszerűen, vagy indokolatlanul lép fel akár Budapesten, akár Pozsonyban vagy Dunaszerdahelyen, az sajnálatos, de előfordul a legfejlettebb demokráciákban is. A demokrácia attól demokrácia, hogy ezeket alaposan kivizsgálják, és a nyilvánosság előtt beszámolnak annak az eredményéről, a meghozott intézkedésekről. A cél, hogy a jövőben meg lehessen előzni jogtalanságokat. Bízom abban, hogy a szlovák kormány is ezt így gondolja, a stadionban történtekről készült videofelvételt a nyilvánosságnak bemutatja. Ha valaki hibázott, legyen szlovák vagy magyar, el kell járni vele szemben a törvény szerint.
2. És már át is tértünk a politikai nézeteltérésekre, amelyek talán még a jogi jellegű vitánál is fontosabbak. Azt javaslom, mielőtt akár joggal is bírálatot fogalmaznánk meg másokkal szemben, először a saját házunk előtt seperjünk.
3. A dunaszerdahelyi stadionban nem csak a rendőrattakot volt rettenetes látni. Rettenetes volt látni azt a rengeteg provokatív, ostoba, a történelem szemétdombjára való szurkolói plakátot is, amelyek hol gyalázták a szlovákságot, hol kétségbe vonták állami létüket. Szégyelljük magunkat azért, hogy magyar szurkolók megsértették a vendéglátókat.
4. Sajnos, számos honfitársunk felelőtlen, érzéketlen magatartásával sérti a szlovák nemzetet, és ezt visszautasítom. Annyit kérek azoktól a honfitársaimtól, akik az autójukon az ún. Nagy-Magyarország térképével járják Európát, semmibe véve szomszédaink létét is, gondolják végig: vajon ők hogyan éreznének, ha az osztrák autósok az Osztrák Monarchia Magyarországot is magában foglaló térképével provokálnák Magyarország lakosait? Mert ha fel lennének háborodva – jogosan -, akkor meg kell érteniük minden tisztességes békeszerető szlovák (és magyar) hasonló felháborodását.
5. Abszurd, hogy magyar nácik II. világháborús egyenruhában masíroznak Szlovákiában (és Magyarországon). Megértjük a szlovákok döbbenetét és aggodalmát. Higgyék el, ezek a nácik Magyarország számára a legkínosabbak, mint ahogy a szlovák nácikért is a szlovákoknak kell elsősorban restelkedniük. Ám kétségtelen, már csak a Párizsi Békeszerződésből fakadóan is meg kell találnunk a jogi módját annak, hogy magyar nácik II. világháborús uniformisban nem masírozhassanak. Se Magyarországon, se Szlovákiában. Mert az emberek, a polgáraink félnek tőlük, és a demokráciáknak kutya kötelességük megóvni saját és mások állampolgárait a félelemtől.
6. A romboló hatású nacionalizmust, a gyűlöletkeltő politikát és retorikát akkor is világosan el kell marasztalni és ki kell közösíteni, ha Magyarországon – szemben Szlovákiával – nincs parlamenti és kormányzati képviseletük. Ezt követeli tőlünk a szabadság, a demokrácia szeretete, és mások tisztelete, megbecsülése. Az európai normák jegyében azt kérjük szlovák barátainktól, járjanak el ők is hasonlóan. Tegyék világossá, mit gondolnak a szlovák nacionalistákról.
7. Célom, hogy a szlovák demokraták és a magyar demokraták legyenek egymás szövetségesei. Mert ez ma a fordítva van: a magyar nacionalizmus táplálja a szlovákot, és fordítva is, a szlovák nacionalizmus táplálja a magyart. Olyan abszurd helyzet állt elő, hogy a magyargyűlölő szlovákok, és a szlovákgyűlölő magyarok egymás legszorosabb szövetségesei lettek. Egymásból táplálkoznak.
8. Számos szlovákiai barátunk van. Szlovákok és magyarok egyaránt. Higgyék el nekem, a magyarok lojális, hűséges polgárai Szlovákiának. Természetes igényük, hogy nyelvi, kulturális identitásukat fenn akarják tartani, sőt, erősíteni akarják. Azt kérem, segítsék őket ebben, mint ahogy mi is segítünk a magyarországi szlovákoknak abban, hogy maradjanak büszke szlovákok. Mert ettől lesznek büszke magyarok is. Egymás kisebbségeinek a segítése közös érdekünk. Ha ebben sikeresek leszünk, sokkal kevesebb radikális hangot fogunk hallani.
9. Világosan ki kell mondani, hogy aki ma Magyarországon Nagy-Magyarországról fantáziál, az vagy őrült, vagy hétpróbás gazember, vagy mind a kettő egyszerre. A szlovákok ennek megértetésében segíthetnek, ha nem a magyar zászlók ellen lépnek fel, hanem csak a náci jelképekkel szemben. Igen, azokkal szemben fel kell lépni.
10. A nacionalizmus túllépett az elviselhetőség határán. Magyarországon is, Szlovákiában is. Ordibáló emberek zászlókat égetnek, mindannyiunk szégyenére. Nekünk, magyar demokratáknak az a dolgunk, hogy Magyarországon gátat szabjunk ennek a rettenetnek, amely annyi véres tragédia okozója volt már. Mert ezt követeli az európai megoldás. 
És most azzal fordulok Milan Urbani barátomhoz, kollégámhoz, hogy miután világossá tettem álláspontomat a magyar nacionalizmusról, tegye meg ugyanezt ő is. Mondja el ő is Önöknek, mit gondol ő a szlovák nacionalizmusról. Mert e nélkül sincs, mert ezt is megköveteli az európai megoldás.
(Ezt követően felteszem az emailen eddig kapott reakciókat itthonról és külföldről. Lehet csemegézni, bár alig hiszem, hogy a reakciók reprezentatívak lennének. Azok, akik a mondanivalóm lényegével egyetértenek, nem ragadnak klaviatúrát, azok, akik nem értik, mondanivalómat, vagy éppenséggel értik, csak gyűlölik annak tartalmát, nos, ők írnak leginkább. Ime!)

Íme, csak annyít tudok neked mondani kedves Mátyás: "HAZAÁRULÓ"