Szívből gratulálok! Önök csodát tettek. Reményt ébresztettek sok-sok csüggedt, elkeseredett magyar ember szívében, akik úgy gondolták, hogy ebben az országban már sosem lehet valódi változás. Az időközi országgyűlési választás első fordulóján Ferencváros bebizonyította: van esély arra, hogy egy új, tisztakezű, magyar-szívű, rátermett és elszánt politikai párt rázza fel a magyar politikát, s az Országgyűlést. A Jobbik 8,5%-os eredménye lefordítva annyit jelent: mind a Magyar Parlamentbe, mind az Európai Parlamentbe bejuthat egy olyan új párt, amelynek jelszava és vezérelve így szól: Magyarország a Magyaroké!
A jelenlegi politikai elit és az őket kiszolgáló sajtó és értelmiség most nagyon haragszik Önökre, a Jobbik Magyarországért kiálló Ferencvárosiakra. Kérem, gondolkodjunk el egy kicsit közösen azon, vajon miért ez az óriási harag, s miért állítják be Szegedi Csanád és a Jobbik támogatóit hol szélsőségesnek, hol olyan butának, hogy felnőtt létükre nem képesek felelősen gondolkodni. Itt rögtön meg is állhatunk egy pillanatra. FELELŐSSÉG… Mostanában ez a jelenlegi politikai elit állandóan „az emberek” felelősségéről beszél. Ez nem jelent mást, mint hogy elképzeléseik szerint a kisembernek kell felelősséget vállalnia a jól fizetett politikusok és a nemzeti vagyon megszerzéséből milliárdossá vált üzletemberek, illetve bankárok rossz döntéseiért, amiért az országot romlásba vitték, a magyarokat egy elszegényedett gyarmat sorsára juttatták. A Jobbik ezt a kérdést másként látja. Miért lenne egy jól fizetett politikusnak, egy multicég főnökének vagy egy bankárnak kevesebb felelőssége, mint egy bolti pénztárosnőnek, akinek saját zsebéből kell kifizetnie a hiányt, még a legapróbb figyelmetlenségének a következményét is? Vagy a buszvezetőnek, a gázszerelőnek, vagy villanyszerelőnek, akit egy rossz döntés esetén, ha a munkájában hibát vét - gondatlan balesetet idéz elő - senki nem fog megmenteni a börtöntől és a kártérítés fizetésétől? Üzenjük a politikai elitnek, hogy a kisemberek eddig is rendelkeztek felelősségérzettel és tényleges felelősséggel. Most rajtuk, a politikusokon és a gazdasági vezetőkön a sor. Ne az emberek családi pótlékának, 13. havi fizetésének elvételével, a nyugdíjak megkurtításával hozzák helyre azt a katasztrófát, amit az ő rossz döntéseik idéztek elő! Ne mindig a kisemberekkel húzassanak nadrágszíjat, most már vállaljanak ők felelősséget! Persze, hogy nem tetszik nekik a Jobbiknak az a jelszava sem, hogy „Lopott holmi visszajár!”. Tartanak tőle, hogy ha a Jobbik bekerül a hatalomba, el kell számolni az igazságtalan privatizációkkal, a nemzeti vagyon elherdálásával, a kézen- közön eltűnt Európai Uniós támogatásokkal, s költségvetési pénzekkel és azzal, hogyan sikerült egy kiváló adottságokkal rendelkező országot teljes romlásba vinni. Persze, hogy szélsőségesnek tüntetik fel azt az új, tisztakezű politikai erőt, amelyik az eddigi lenyúlások, haveri összefonódások és osztozkodások helyett átláthatóságot és igazságot akar a gazdaságban és a politikában egyaránt. A Jobbik nem aprócska, kozmetikai jellegű változtatásokat ígér, hanem alapvetőeket. A Jobbik el akarja érni, hogy a pénz és profit központú döntéshozatalt az ember-központú döntéshozatal váltsa fel. Amikor nem folyton azt kérdezik mindenről, hogy „mennyi profitot hoz?” hanem azt, hogy jó-e az embereknek. A Jobbik egy tollvonással kívánja megszüntetni azokat a jogszabályokat, amelyek a magyar vállalkozó, kereskedő, vagy munkavállaló helyett a külföldit, a multit támogatják Magyarországon. Persze, hogy ez nem tetszik azoknak, akik ezer szállal, sok-sok személyes érdekkel kötődnek jelenlegi „gazdáinkhoz”. A legfontosabb, hogy mi magunk higgyük el: nem vagyunk másodosztályú polgárai Európának. A multinál dolgozó magyar munkavállalónak ugyanúgy joga van a tisztességes bérhez, a megfelelő munkakörülményekhez, a pihenőidőhöz, kiszámítható munkaidőhöz és szabadsághoz, mint az osztráknak, vagy a németnek. A magyar vállalkozónak joga van ahhoz, hogy az adójából fenntartott állam ne bűnözőként kezelje, hanem megteremtse számára azokat a feltételeket, hogy tisztességes versenyben, tisztességes megélhetést biztosítson magának és családjának. A magyar parasztnak joga van ahhoz, hogy családi gazdaságában maga gazdálkodjon, s ne napszámos legyen a külföldi vagy a pesti üzletember által megszerzett földön. Joga van ahhoz, hogy a multik polcán lévő rossz minőségű, agyonvegyszerezett, génmódosított külföldi élelmiszer helyett az ő magyar termékét fogyaszthassák a magyar családok, akiknek joguk van egészséges és finom magyar élelmiszert, magyar húst, zöldséget, gyümölcsöt, tejet fogyasztani elérhető áron. A tisztességes munkából élő állami alkalmazottaknak joguk van ahhoz, hogy más EU országok állami alkalmazottaihoz hasonlóan olyan bért kapjanak, amelyből képesek elfogadható szinten eltartani magukat, s nem az ő feladatuk megfizetni a politikusok és a multimilliomos gazdasági vezetők által okozott károkat. Véget kell vetni annak az igazságtalan neokonzervatív, neoliberális rendszernek, amelynek semmi köze a tisztességes versenyhez és a valódi piacgazdasághoz, mivel a kedvezményezettjei nem tesznek mást, mint a hasznot privatizálják, a költségeket és a kárt pedig államosítják, azaz a kisemberekkel, az ő adóikból és „nadrágszíj-húzogatásaikból” fizettetik meg. Mindezen feltételek megteremtése pedig az állam feladata, amely nem arra jött létre, hogy egy szűk haveri kör érdekeit szolgálja, hanem azért és arra, hogy Magyarországot, az egész magyar népet szolgálja. A demokrácia lényege, hogy az állam van az emberekért és nem fordítva. Demokráciában az állam és a politikai elit az emberek akaratából, az emberek kívánságainak, értékrendjének megfelelően irányítják az országot, nem pedig az emberek ellenére. S az emberek akkor járnak el helyesen, ha kifejezik az akaratukat, s világosan közlik a politikai elittel, hogy milyen országot, milyen gazdasági berendezkedést, milyen jövőt szeretnének. Ferencvárosban az emberek igen jelentős számban kifejezték: igazságosabb országot kívánnak, a kiárusított nemzeti vagyonnal s a felvett hatalmas pénzekkel való elszámolást, a lopott pénz visszaadását követelik, a korrupció, a választási csalások befejezését, a külföldi helyett a magyar vállalkozások, magyar munkahelyek, magyar gazdák támogatását követelik. Vagyis: egy Jobbik Magyarországot! Kérem, hogy ismételjék meg a követeléseiket, mondják a „szélsőségesezők”, a beijedt elit arcába: nem tévedtünk, nem hibáztunk, tényleg valódi változást akarunk, tényleg be akarjuk juttatni az új, tisztakezű erőt, a Jobbikot a Parlamentbe. Itt és most tudatni akarjuk a reménykedő honfitársainkkal, hogy ez igenis lehetséges!
Kérem, fáradjon el most vasárnap szavazni, tegye az x-et Szegedi Csanád, a Jobbik jelöltje neve mellé, s biztasson ugyanerre minél több „magunkfajta” választópolgárt. Az egész országban várják a ferencvárosiak ajándékát: a valódi változás lehetőségének ajándékát. Köszönjük!
Hittel, reménnyel és szeretettel
Dr. Morvai Krisztina
barikád.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése