2008.04.06.
Nem tudom, ki hogyan van vele, de számomra a vérfertőzés kategóriájába tartozik, ha valaki a saját unokájával közösül. Mivel a hasonló esetek az ősközösség óta nem tartoznak a civilizált társadalmak preferált értékei közé, ezért az újbóli és sokadik alaptalan lenácizásomat bevállalva kijelentem, hogy amely közegben (nevezzük szubkultúrának) ez rendszeresen megtörténhet, az a miliő nem üti meg még az ókori társadalmak fejlettségi szintjét sem.
Ha nem, akkor bizony 2008 Magyarországán a „torlódott társadalmak” történelemtudományi fogalmának igen szélsőséges példájával találkozhatunk, több ezer évnyi civilizációs-kulturális-szocializációs különbséget tapasztalva egy-egy közösség territóriumának határait átlépve.
Több mint érdekes egybeesés a vérfertőzéses és lincseléses történetekben, hogy ezek kivétel nélkül a cigányság által sűrűn lakott régiókhoz köthetők, és az is tagadhatatlan, hogy nem egyediek és nem izoláltak, elég Tarnabod, Szulok, Zsadány, Olaszliszka, Gyöngyösoroszi és Tiszanána példáit említenem.
(Ha az ország egymástól több száz kilométerre eső pontjain ugyanolyan jellegű speciális bűncselekmény-típusok fordulnak elő, azok vajon az „egyedi és elszigetelt jelenség” kategóriájába sorolhatóak, Tisztelt Cigányfajvédő Urak és Köztársasági Elnök Úr?)
Itt tartunk tehát most. A pozitív diszkriminációs kormányzati politika „eredményesnek” bizonyult: a cigányság legkulturálatlanabb rétegeinek normarendszerével való egalizálást még az állatvilág fajainak többsége is kikérné magának (a hollók például nem párosodnak a saját utódaikkal), míg mások nagyjából azonos szinten állnak (csimpánz).
Még mielőtt bárki is ombudsmanért hörögne: cáfoljon meg az, aki számottevő különbséget vél felfedezni az olaszliszkai lincselők, és az afrikai őserdőben lencsevégre kapott, cerkófmajmokat széttépő emberszabásúak között! Csoportos agresszió ez is, az is – igaz, a csimpánzok csak enni akartak.
Bíber József Tibor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése