"Száz gárdistát, ezeret"... - harmadszor avatott a Magyar Gárda

2008.03.30.

Hét hónapja célkeresztben vagyunk, de én nagyon élvezem”. – kezdte Pörzse Sándor köszöntőjét március 29-én délután, 3 órakor a Hősök terén, ahol újabb 600 gárdista tett esküt a Szent Koronára.

Igen nagy rendőri készültség – csapatszállító autók, gránátvetők, vízágyúk felsorakoztatása - előzte meg a Magyar Gárda harmadik országos avatását. A tömegoszlatáshoz használatos eszközök bevetésére azonban most sem – ahogy korábban egyetlen Gárda-eseményen sem - volt szükség, hisz a rendezvény rendben lezajlott.

A jelenlegi hatalom, az igazságot absztrakt módon értelmező igazságügyi és rendészeti miniszterrel, azonban úgy gondolta, minden eshetőségre fel kell készülni.
Legyünk őszinték: ha mi lennénk Draskovics Tibor (még jó, hogy minden ember egyedi és megismételhetetlen), és ma délután épp a Városligetben sétálunk, azért éreztünk volna egy kis feszültséget a gyomorszájunk táján. A Kós Károly sétányon felsorakozó ezer egyenruhás, fegyelmezett, katonás rendben vonuló gárdista ugyanis nem volt mindennapi látvány.

Sőt! Egy ekkora tömeg már nem is porszem, hanem jó nagy kavics az eddig olajozottnak hitt állami manipuláció-gépezetben. Minden egyenruha azt üzeni: felébredtünk, itt vagyunk, egyre többen, nem félünk, nem támadunk, de nem is hátrálunk.

Ezzel egyelőre nem is tudnak mit kezdeni. Marad az elhallgatás, félretájékoztatás vagy újabban a szabad asszociációs történetmesélés a Gárdával kapcsolatban…

Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a sajtóorgánumok túlnyomó többsége nem az avatáson történtekkel, hanem azzal az előre kitervelt „náciellenes” provokációval van tele, amit „flashmob”-nak, azaz villámgyülekezésnek, vagy performance-nak neveznek.

Villámgyülekezésről azonban szó sincs. A seprűkkel, felmosó vödrökkel felvonuló szerencsétlenek valószínűleg az egész rendezvény alatt a Hősök terén álló múzeumok oszlopai mögött lapultak, s várták, hogy a tér csaknem teljesen kiürüljön.
Addig ugyanis nem terjed az antifasiszta „virtus”, hogy a több száz gárdista és szimpatizáns jelenlétében demonstráljanak meggyőződésükért…(volt ez már ilyeténképp: 2007. augusztus 25-én, a Budai Várba 3 bohóc akart felsomfordálni, hogy kiröhögjék a Magyar Gárda zászlóbontását. A rendőrök azonban nem engedték a rendezvény közelébe őket, így kénytelenek voltak egymáson hahotázni nagyokat.)

Nem baj, ha már tömeget nem tudtak felsorakoztatni maguk és a partvisaik mögé, segítségül hívták a mindig készséges média vastagabbik felét: mindenki írja és terjessze, hogy őket, a nácizmus újjáéledése ellen tiltakozókat bizony megrugdosták, leköpdösték a frissen avatott gárdisták. S a ballib sajtó szórta is az igét: botrány, flashmob, verekedés, tettlegesség, szörnyű végjáték…stb.

Apró probléma van ezzel: hogy nem igaz. Szemtanúk: rendőrök, jobbikos szervezők, gárdisták, újságírók (a barikád.hu szerkesztői is), járókelők bizonyíthatják, hogy nem történt tettlegesség. Az „ad hoc takarítóbrigád” tagjai néhány seprűlengetés után úgy iszkoltak be a Szépművészeti Múzeumba, ahogy a lábuk bírta. Aztán valószínűleg a hátsó kijáraton át hazavonultak, azzal a jóleső érzéssel, hogy ma sem éltek hiába, megcselekedték, amit megköveteltek TŐLÜK…

Így lehettek ezzel a gárdisták is. Ők is megcselekedték, amit megköveteltek MAGUKTÓL…
Felesküdtek a Szent Koronára, s esküjükkel fogadták, hogy a mai naptól lehetőségeikhez mérten a legtöbbet teszik hazájukért, nemzetükért, nemzettársaikért, a magyarságért.

Mert a magyarság egész eddigi történelme során élet-halál harcot vívott/vív a fennmaradásért. – ezt már Hegedűs Lóránt mondta igei köszöntőjében.
A püspök úr kiemelte, hogy Szent István óta állandó üldöztetésben van részünk. Dúlt itt a tatár, a török, a német, a szovjet – de mi mindent kibírtunk. Felálltunk az 1848-49-es bukott szabadságharc után. Felálltunk két totális diktatúrából. Mi adtuk a világnak 1956-ot és 1989-et is.
Azért van Magyar Gárda, hogy ne nyeljen el a halál bennünket. A Gárdának – folytatta Hegedűs Lóránt – radikálisnak, szélsőségmentesnek és felelősnek kell lennie! De nem a pénz-, a párt- és a kilátástalanság diktatúráját kell szolgálnia, hanem a jézusi úton kell járni, mert csak így lesz a miénk az élet…

Bakay Kornél, történész szintén a Magyar Gárda történelmi szerepét hangsúlyozta. Kijelentette, hogy a bátrak serege sorakozott fel a mai napon, s e csoportnak támadnia kell a bűnt, a rosszat, a gonoszságot, de minden erejével védelmezni a jót és a szépet.
Tizenegy évszázad tekint le ránk ma itt, a Hősök terén – mondta, fogadjuk hát meg őseink véráldozatát: ahogy eleink, mi is adjunk a hazáért mindent, de a hazát ne adjuk semmiért!

Vitéz Németh Bálint, volt ’56-os szabadságharcos, a Magyar Gárda új, senior tagozatának tagja ünnepi köszöntőjét egy vallomással kezdte: ők, az egykori Corvin köziek már 1956. október 23-án letették az esküjüket. Ezt az esküt erősítik meg a Magyar Gárda soraiba való belépéssel. Nem tűrhetik és nézhetik tétlenül ugyanis a jelenlegi magyarirtást, a szó minden értelmében: az ország kizsákmányolóinak minden fáj, ami magyar – de nem fáj nekik a 298-as, 299-es, 300-as és 301-es parcella, nem fáj nekik Tóth Ilonka és Mansfeld Péter. Fáj a Magyar Gárda, amellyel szemben In-Kal csoportokba és Krav Maga Egyesületekbe tömörülnek. – sorolta Németh Bálint. A volt forradalmár bejelentette: a Politikai Foglyok Országos Szövetségének valamennyi ’56-os tagja kéri felvételét a Magyar Gárdába.

Für Lajost, - ahogy Pörzse Sándor fogalmazott: az utolsó normális honvédelmi minisztert – katonai tiszteletadással köszöntötték a gárdisták. Für Lajos arra kérte a Magyar Gárdát, hogy ne törődjön a pénzért, hivatalból csaholókkal, hanem jó példával elöl járva segítse a klasszikus demokrácia helyreállítását ebben az országban.
Minden emberi cselekedet kezdete a hit. Az „Adjon az Isten szebb jövőt!” köszöntés is azt példázza, hogy Ti, gárdisták hisztek abban, akit kértek, és hisztek abban, amit kértetek. – fogalmazott a nyugalmazott történész.
Petőfivel és Vasvárival szólva Für Lajos felszólította a gárdistákat: legyetek a közbátorság és a honszerelem megújítói, büszke hírnökei, mert nagy szükség van rá, nagy szükség van rátok!

Für Lajos beszéde alatt egy fordított előjelű „közbátor vitéz” hite szerint cselekedett: tojásokat kezdett hajigálni a gárdisták felé. Ezt azonban az ünnepre kíváncsi nézők nem hagyták annyiban. Először dobótávolságon kívülre tolták a megtévedt „bárányt”, majd elvezettették a rendőrökkel.

Az eskütételt már semmi nem zavarta meg. A Magyarok Nagyasszonya Vitézi Lovagrend képviselőinek jelenlétében Hunyadi Krisztián gárdista olvasta fel a Magyar Gárda esküjének szövegét a Szent Korona hiteles mása előtt.

Dósa István, a Magyar Gárda Mozgalom országos főkapitánya beszédében kitért a Gárdát ért sorozatos támadásokra, atrocitásokra, amelyeket a megalakulás óta a gárdistáknak nap, mint nap el kell szenvedniük. De – hangsúlyozta Dósa – a támadások erősítenek, acélosítanak, hitet adnak a továbbiakhoz. Kijelentette: a Gárda a jövőben is minden törvényes eszközzel kiáll az igazáért, s tiltakozik a „nemzetvesztő” politika ellen.

Utolsóként Vona Gábor lépett az emelvényre. A Magyar Gárda Egyesület elnökének beszédében a lelkesítésen és bátorításon volt a hangsúly. Sikersztoriként, győzelmek sorozataként értékelte a Gárda életének eddigi hét hónapját.

Kijelentette, hogy megvédik magukat a habzó szájú, gárdafóbiás, sehonnai bitang fajzatok ellen, ha kell, de a Gárdának sokkal fontosabb távlati célja van: a magyarság megmentése. Szisztematikusan, lépésről lépésre kell újjáépíteni azt a nemzeti öntudatot, amit szisztematikusan, lépésről lépésre irtottak ki a magyarságból hosszú évtizedek alatt. A gárdisták a nemzet szíve – hisz már csak ez maradt: Trianonban ugyanis levágták a nemzet végtagjait, 1945 és 1956 között pedig a fejét is. Ez a szív, mely szintén lanyhán dobog, talán új erőre kap a Magyar Gárda erősödésével.

Vona Pongrátz Gergely szellemét megidézve szólt a gárdistákhoz: az ő feladatuk továbbvinni azt a zászlót, melyet az ’56-osok a magasba emeltek.
Gárdisták, kadétok! Szárnyaljatok, robogjatok, teljesítsétek küldetésetek, építsétek újjá ezt az országot, hogy nekünk magyaroknak végre, jussunk és érdemeink szerint, adjon az Isten! – fejezte be az Egyesület elnöke.

Úgy legyen!
BARIKAD.HU

Nincsenek megjegyzések: