"A határok mindig változnak" - interjú Szegedi Csanáddal, a Jobbik alelnökével

Közeledik a trianoni diktátum aláírásának 88. évfordulója. Határon túli magyarok helyzetéről, megoldásokról, esetleges határmódosításról kérdeztük Szegedi Csanádot, a Jobbik országos alelnökét, aki minden évben két hónapot tölt Székelyföldön, és töretlenül hisz a trianoni határok ledöntésében. 
- Ön Erdély kiváló ismerője. Hogy vélekedik, Trianon után 88 évvel mit nyújthat Tündérország a kis Magyarország lakóinak?
- Erdély területe több mint 103 ezer négyzetkilométer, durván akkora, mint Belgium, Hollandia és Dánia együttvéve, vagy akkora, mint az amerikai Kentucky állam. Természeti, vízrajzi, domborzati adottságai egyszerűen egyedülállóak, például csak Székelyföldön több száz borvízkút van. A Békási-szoros, a Király-hágó, Csíksomlyó, kincses Kolozsvár, a Zetelaki víztározó, Korond, a Medve tó, a Gyimesek és a többek között a Hargita alkotja azt a végtelen sort, amely hirdeti e csodálatos táj szépségét. Erdély a magyarság kimeríthetetlen kincsesbányája, tökéletesen kiegészíti a magyar Alföldet. Először is tehát azt kell tisztáznunk, hogy itt nem valamiféle elszegényedett prériről van szó, hanem Európa egyik legértékesebb területéről, amelynek hovatartozása egyáltalán nem lényegtelen. Fontos látni, hogy csonka Magyarországnak nagyon komoly gazdasági potenciált jelent a határon túli magyarság, és nem valamiféle konc a nyakán.
- Ön egy székelyudvarhelyi konferencián nagy hangsúlyt helyezett arra, hogy a határon túli magyarok elengedhetetlenek a jelenlegi demográfiai helyzet megoldása érdekében. Mi lenne a megoldás?
- Köztudott, hogy Magyarországon demográfiai katasztrófa van. A leghatározottabban el kell vetni az ázsiaiak betelepítését, és minél hamarabb szorgalmazni kell, hogy például azok a moldvai csángók, akik már nem tudnak megmaradni szülőföldjükön, kapjanak gyorsított és kedvezményes letelepedési lehetőséget Magyarországon. Ismert, hogy náluk a mai napig bevett az 5-6 gyermekes családi modell. Ennek „újrahonosításával” lényegesen lassíthatnánk a népességcsökkenést és talán még az asszimiláció mértékét is. Ráadásul kiváló képességű, erkölcsös, magyar öntudatú embereket tudnánk integrálni a társadalomba, a vérfrissítésről nem is beszélve. Ez lényegesen segítené a jelenlegi magyar társadalom nemzeti öntudatának felerősítését is. Természetesen a csángókat csak példaként foghatjuk fel, és a legfontosabb minden magyar nemzetrész esetében a szülőföldön maradás, boldogulás, gyarapodás. Aki viszont mindenképp elmegy, ne külföldre menjen, hanem a csonka honba!
- A határon túli magyaroktól függne a nemzeti öntudatunk?
- A hazaszeretet egy nemzet lelki egészségének a fokmérője. A csonka országi magyarok nagy többsége nemzeti kérdések tekintetében kisebbségi komplexusban szenved. Az olasz büszke arra, hogy milyen vagány, a német arra, hogy milyen pontos, a franciákról ne is beszéljünk. Ezzel szemben a magyarok nagy többsége lehajtott fejjel várja sorsának alakulását. Ennek a szorongásnak a leküzdésében óriási szerepe lehet a határon túli magyaroknak. Hogy csak pár nevet említsek: Benedek Elek, Tamási Áron, Wass Albert, Nyírő József. Ők olyan székely-magyar gondolkodók voltak, akik identitásuk megőrzésében élen jártak. Erre a székely-magyar világra, büszkeségre, nyakasságra, virtusra van szükségünk, ha meg akarunk maradni a Kárpát-medencében magyaroknak.
- Milyen az erdélyi magyarság élete? Hogy képes őrizni hagyatékát?
- Sehol sem könnyű magyarnak lenni. Problémának látom a hatalmas méretű elvándorlást, az elmúlt 18 évben több, mint negyed millió magyar hagyta el Erdélyt a szebb jövő reményében. Ez megrázó szám, hiszen ez több mint akár Debrecen, vagy Miskolc lakossága. Viszont biztató jelnek tartom, hogy egyre több honfitársunk látogat el Erdélybe, és a turizmus által egyre több család talált megélhetést. Ezért hoztam létre a Csalámbozó Magyar Kört, hogy aki Erdélybe szeretne utazni, az úgy tehesse meg, hogy a befizetett összeg kizárólag székely-magyar családokhoz kerüljön, ezzel is segítve a szülőföldön maradást. Az ottani magyarokra tökéletesen illik mondás, hogy „crescit sub pondere palma”, azaz teher alatt nő a pálma. Ezeknek a kiváló embereknek meg kellett küzdeni a magyarságukért, nem ingyen kapták. Konokul őrzik hagyományaikat, és ezt a mindennapjaik részévé tették. Sajnos a kettős állampolgárságról szóló népszavazás után kirekesztettnek érezték magukat, azt érezte minden határon túli magyar, hogy nem kell az anyaországnak. Hála Istennek, ezek a sebek kezdenek begyógyulni, és egyre kevesebbet hallok erről a szégyenteljes eseményről.
- Miért kellene mindenkinek meglátogatni Erdélyt legalább egyszer életében?
- Aki még nem járt március 15-én Kézdivásárhelyen, aki még nem látta Szentegyházán a Gyermek Filharmóniát, aki nem állt még magyar zászlóval a kezében a Madarasi Hargita csúcsán, aki még nem volt Sepsiszentgyörgyön a Székely Nemzeti Múzeumban, és aki nem volt még pünkösdkor a Csíksomlyói búcsún, az az ember nem tudhatja, hogy milyen jó és büszke érzés magyarnak lenni! Székelyföldön a magyar kultúra kimeríthetetlen tárháza tárul elénk, ha utánajárunk. Itt őrizték meg a galambdúcos kaput, amit ma székely kapunak hívnak; itt ismerik még az eredeti magyar írást, amit rovásírásnak nevezünk; itt beszélik még leginkább a valódi, tiszta magyar nyelvet, amelyet a székely és csángó nyelvjárásnak hisznek. Nagyon sokan még sajnos a nemzeti oldalon sem tudják, hogy micsoda kincs hever a parlagon, ezért valóban minden magyarnak minimum életében egyszer el kellene látogatnia Erdélybe, és ha egyszer megteszi, úgysem tudja majd abbahagyni. Akárhányszor csalámbozik az ember Erdélyben, mindig új, érdekes embereket ismer meg, egyre szebb galambdúcos kapukat fedez fel, egyre több meseszép tájra jut el; minél többet jár valaki a határon túli magyarság körében, annál jobban érzi a magyarság összetartozásának a fontosságát.
- Milyen megoldásokat lát Trianonnal kapcsolatban?
- Magánemberként azt mondom, hogy minél többeknek és minél többször kellene Erdélybe utazniuk. Szeretetet, megtartó testvéri tudatot kell vinnünk a határon túli magyaroknak, elmondani minden ottani ismerősünknek, hogy igenis szükség van rájuk és testvérként kezeljük Őket. Egyenként csak szeretettel és tudatos anyagi, lelki támogatással gyógyíthatjuk a trianoni sebeket. A Jobbik alelnökeként viszont politikai síkon is figyelem, keresem a megoldásokat. A határon túli magyarok sorsa Budapesten dől el, ezért a mi feladatunk, hogy minél hamarabb magyar kormány alakuljon fővárosunkban. A magyarság egyetlen lehetősége, hogy minden lehetséges eszközt bevetve minél hamarabb leváltsuk hazug Gyurcsány kereskedő kormányát, és a Jobbik parlamentbe kerülésével egy olyan határozott nemzeti radikális frakció kerüljön döntési helyzetbe, amely nem hagyja tovább elmaszatolni a kényes kérdéseket, és helyzetbe hozza a magyarság egyesülését szorgalmazó civil szervezeteket, mozgalmakat, mint például a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom, Magyar Gárda, vagy a Magyarok Világszövetsége. Ha megtörtént az első lépés, utána a parlamentnek azonnal vissza kell adnia a határon túli magyaroknak a magyar állampolgárságot horvát mintára, ez csupán egy tollvonás lenne. A MÁÉRT üléseket havi rendszerességgel össze kell hívni, mert ne mi próbáljuk kitalálni, hogy mit szeretnének a felvidéki, délvidéki, kárpátaljai, erdélyi magyarok, hanem közvetlenül tehessék meg Ők a javaslataikat. Miután megtörténtek az egyeztetések, minden diplomáciai szinten addig kell lobbizni, addig kell harcolni, amíg Székelyföld, a Felvidék magyarlakta része meg nem kapja a teljes jogú területi autonómiát! Kárpátalján be kell vasalni a kormányzaton a megígért magyar járást, és szintén kormányzati komolysággal kell felszínen tartani Délvidék ügyét. Ha elérjük mindezek mellett, hogy a Kárpát-medencében minden magyarnak lehetősége lesz az óvodától az egyetemen át anyanyelvén tanulni, akkor nagy baj már nem lehet. Az eddig direkt káros határon túli politikát egy-két éven belül jóvá lehet tenni, hiszen nem tudják annyira tönkretenni ezt az országot, hogy mi ne építsük újjá. A magyar nemzetnek elég tartalékai vannak, hogy a 21. században újra benépesítse a Kárpát-medencét, és az egészséges nemzeti öntudatot ismét beépítse az általános magyar néplélekbe. Valamint soha ne feledjük el: a határok mindig változnak!
- Reálisnak tart egy esetleges határmódosítást?
- Európa tele van határmódosításokkal. A Koszovó előtti élet nem hasonlítható össze a Koszovó utáni élettel. Világszerte újra felszínre törtek az eddig búvópatakként csörgedező határkérdések. Abházia bármikor kiválhat Grúziából, Oroszország benyújtotta az Északi-sarkvidék jelentős részére vonatkozó területi igényét az ENSZ illetékes bizottságához, az egész glóbuszt bejáró tibeti ügy is hasonló okból fakad, Kárpátalján újra hallatják hangjukat a ruszinok, ráadásul, amikor román miniszterek nyíltan beszélhetnek Moldova és Románia területi egyesítéséről, nem hiszem, hogy pont nekünk kéne csendben maradni.
- Végül mit üzen az olvasóknak?
- A trianoni határokat le lehet dönteni! Nagy tisztelettel arra kérek mindenkit, hogy saját településén az idén mindenki szervezzen trianoni megemlékezést. Ez lehet egy előadás, tüntetés, gyertyagyújtás, versmondó verseny, vagy lehetőségek híján egyszerű koszorúzás, de ne várjon senki sem a másikra. Június 4-én este mindenki, aki hisz a magyar feltámadásban tegyen az ablakába egy égő gyertyát...
Az interjút Z. Kárpát Dániel, a Karpatia havilap főszerkesztője és Balla Gergő, a Bors Vezér Népe újság főszerkesztője készítette.