Tisztelt Elnök úr!
Sokáig gondolkodtam, reagáljak-e azon kijelentésére, amelyben pofonokkal fenyegette meg a Magyar Gárdát. Egyrészről az elmúlt időszak tapasztalatai alapján semmiféle érdemi válaszra nem látok reményt, másrészről nem szeretem a lövészárkon belüli vitákat.
Végül úgy döntöttem, a legjobb, ha a dolgot a helyére tesszük. A mondat ugyanis nem csupán a gárdistákra, a pártolókra vagy a több százezer szimpatizánsra, hanem a Gárda mellett kiálló, közismert személyekre nézve is súlyos sértés volt. Mivel mindegyikük felsorolására nem volna hely, csak néhányukat említem: Wittner Mária szabadságharcos (a Gárda zászlóanyája), Morvai Krisztina büntetőjogász, jogvédő, Für Lajos honvédelmi miniszter, Hegedűs Lóránt református püspök, Usztics Mátyás színházigazgató, Szentmihályi-Szabó Péter költő, író, Pörzse Sándor újságíró és még sokan mások.
A legjobb lett volna persze, ha azonnal cáfolja, hogy ilyen öntelt szavak valaha is elhagyhatták az Ön száját. Nem tette. A "hallgatás beleegyezés" törvényszerűsége alapján így levelem hátralevő részében bizonyítottnak veszem a kiszivárogtatást. (Ha a későbbiek során mégis kiderülne, hogy ilyen kijelentés nem történt, úgy néhány soromat tekintse tárgytalannak.)
Ön a választási vereség után azt ígérte, mindenkit meg fog védeni, akire rátör ez a hatalom. Az azóta eltelt időben a Gárdára zúdulónál aljasabb és súlyosabb támadás senki más ellen nem irányult. Ön és a Fidesz mégsem kelt a védelmünkre. Sőt, az elhatárolódást együtt - szinte versenyezve - végezték a balliberális oldallal. Amikor Tom Lantos gyomorforgató hazudozásba kezdett a Gárdáról, Ön a magyarok helyett az amerikai képviselő mellé állt. Amikor a Zsidó Világkongresszus folytatta a rágalmazást, Ön Navracsics Tiborral írt közös levelében asszisztált a boszorkányüldözéshez. Azóta pedig, hogy a hatalom által kierőszakolt per megindult a Magyar Gárda Egyesület ellen, némán hallgat.
A levelem célja azonban nem ezek felhánytorgatása, hanem kérés. Kérem Önt, hogy vegye észre és fogadja el az idők változását! Szokjon hozzá, ha tetszik, ha nem, hogy több lesz a zászló. A Jobbik is az Országgyűlésbe készül, a Gárda pedig élni és erősödni fog. Higgye el, nem csak Ön szereti ezt a nemzetet. Akik másképp akarják ugyanazt, azokban ne ellenséget és konkurenciát lásson. Aki magabiztos, aki valóban erős, az nem retteg a változásoktól, az újat eltaposni viszont a bizonytalanság és a gyengeség ismérve.
Ne az Önt körülsutyorgó haszonlesőkre hallgasson, hanem kérdezze meg a
saját pártját! A Fidesz azon vidéki vezetőit, tagjait és szimpatizánsait, akik titokban bátorítják és pártolják a Gárda és a Jobbik munkáját. Azokat, akik közül többen beléptek a Gárdába, vagy lettek rendezvényeink rendszeres résztvevői, segítői. Akik összefogást akarnak.
Elnök úr! Az összefogás nem szavakból, hanem tettekből áll. Nekünk pedig van közös feladatunk. El kell takarítani ezt a nemzetáruló, népnyomorító kormányt, amelyre mi mindig készen álltunk és állunk a jövőben is. Bizonyára várnak majd ránk késhegyre menő viták az Európai Unióról, Izrael önök által is támogatott gazdasági térfoglalásáról, a magyar földről, a multinacionális cégek közteherviseléséről, a cigánybűnözés felszámolásáról, de a kormányváltás mellett talán együtt tudunk majd működni az egészségügy megmentésében, a családi adózás bevezetésében, a munkahelyteremtésben, a turizmus felfuttatásában stb. De mindezekhez valódi nemzeti összefogás kell, és nem a ledarálás, a kiszorítás, a megalázás, vagy adott esetben a pofozkodás.
A nemzetben gondolkodó magyarok tisztességes, áldozatkész és szerény
emberek, és nem szavazógépek. A "magunkfajtákra" ne csak négyévente legyen szükség az urnáknál, hogy aztán tovább lehessen udvarolni a kádárista baloldalnak vagy a pesti liberálisoknak. A változáshoz szükségünk van egymásra! Egy bocsánatkérés ezért most sokat jelentene!
Tisztelettel:
Vona Gábor
A Jobbik Magyarországért Mozgalom és a Magyar Gárda Egyesület elnöke
u.i. Nem az a legény, aki adja, hanem az, aki állja.
barikád.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése